2013. május 13., hétfő

10. Fejezet
Váratlan kiborulás

*Gracie szemszöge*
Csak forgattam a szemem az előző megjegyzésére. Nem arról volt szó szégyenlem na de mégis...! Apámnak is van fantáziája amin néha túl élénk tud lenni.

- Na menjünk be. Vagy most de máris fel akarod hívni?

- Nem...ráér.

Harry kiszállt és épp az én ajtómhoz sietett hogy kinyissa azt de megelőztem.

- Ez most komoly? Nem engeded hogy kinyissam neked az ajtót?!- rosszalló pillantásokat vetett felém.

- Nem szorulok rá..Na de menjünk már be mert hullafáradt vagyok.- hazudtam. 

Egyáltalán nem voltam álmos. Ha azt mondanám hogy felizgatott hogy Harry-nél töltöm az éjszakát nem jól fejezném ki magam mert sokkal inkább volt zavarba ejtő azok után hogy csókolóztunk.
Tényleg.! A  csók. Beszélni akart velem róla de remélem nem hánytorgatja fel a dolgot.

- Van valaki itthon?- kérdeztem mielőtt kinyitotta volna a bejárati ajtót.

- Nincs. Apa  ma az irodában marad és szerintem csak holnap délután jön haza.

- Uhh végre valami jó hír. Mármint..nem annak örülök hogy ketten leszünk de így legalább apa nem tudja meg hogy itt voltam.

- Aha. Peeersze. Csak amiatt mi? Tudom én hogy oda vagy értem.- mondta és egy óriási vigyor terült szét az arcán.

Akkor és ott nem érdekelt komolyan gondolta vagy sem. Elegem lett belőle.

- Tudod mit? Lehet hogy ma nem otthon alszom és nem is Zoe-nál de nálad sem. Elegem van belőled és az egódból.! Nem jössz be nekem. És lehet hogy azt hiszed - ahogy te fogalmaznál- hogy minden lány oda van érted de én nem.! Szia.

Láttam rajta hogy váratlanul érte a kirohanásom. Nem gondoltam egészen komolyan amit mondtam. Vonzódtam hozzá..tény. De nem bírtam ha nagyképűsködnek a  fiúk. Fogtam magam és elviharoztam a háztól. Gyors léptekkel haladtam el de hallottam hogy követ.

-Grac.- mondta szinte suttogva.- Grac.- kicsit emelt a hangerőn.- Gracie, a kúrva életbe.! Állj meg.!- ordította.

Összerezzentem és megálltam. Féltem. Csak megfagytam ott ahol épp jártam és kővé dermedtem. Nem fordultam meg, nem szóltam egy szót sem.
Utolért és szorosan megállt mögöttem de nem ért hozzám. Éreztem ahogy a hajamat súrolja a forró lehelete.

- Sajnálom. Nem akartam kiabálni. Kérlek gyere vissza, ígérem soha többet nem látsz csak most gyere vissza. És..- szünetet tartott- tudom, hogy nem tetszem neked. De az a csók. Teljesen összezavart.- hangjában több dolgot fedeztem fel.

Szomorúságot, csalódottságot, megbánást és összezavarodottságot.

- Vissza jössz?

Felé fordultam, ránéztem de csukva volt a szeme. Kis idő múlva kinyitotta és aprót bólintottam.

- Vissza megyek.

Szavaim hallatára mosolyra húzódott a szája. Láttam hogy kezeit kezeim felé nyújtotta de azonnal vissza is rántotta. Tudtam, hogy fogalma sincs ezek után hogy viszonyuljon hozzám.
Elindultunk a házhoz de nem szóltunk egymáshoz és Harry akárhányszor véletlenül hozzám ért vagy belém ütődött pár centivel arébb húzódott. Mire elértük a lakást bő félméter volt köztünk. A kulcs a zárban lógott. Nem vette ki mielőtt utánam indult. Elfordította a zárat és beléptünk.
Tudtam mi fog odabent fogadni hiszen ide kellett hoznom azokat a bizonyos papírokat nem is olyan régen.
Levettem a cipőm és vártam hogy menjünk valamerre de Harry csak állt egy helyben és nézett. Azóta mióta elindultunk a házhoz semmiféle kommunikáció nem zajlott közöttünk. Kezdett kellemetlen lenni az amúgyis kínos szituáció szóval muszáj volt megtörnöm a csendet.

-Ömm..kérhetek egy pohár vizet?


-Persze. Gyógyszert nem  kérsz?  Nem fáj a fejed a sok pezsgőtől.- nézett rám aggódalmasan.

- Nem, köszi. Jól vagyok.- rámosolyogtam mire láttam rajta hogy megkönnyebbült.

Nagyon jól esik hogy törődik velem és figyel rám de mégis távolságtartó maradtam vele szemben. Bementünk a konyhába és teleengedett egy nagy  poharat vízzel majd átnyújtotta nekem.

-Biztos nem fáj semmid?

- Harry, mondtam már hogy nem. De nagyra becsülöm a figyelmességedet. És köszönöm a vizet.

- Én csak szeretném hogy jól érezd magad velem. Igyakszem Grac a szívedbe férkőzni de magam sem tudom miért. Hisz, csak pár napja ismerlek. Na de mindegy is. Szeretnél letusolni vagy nagyon fáradt vagy? Csak megjegyzem hogy megkönnyítenéd a dolgom hogyha tusolnál mert lenne időm megágyalni magamnak a földön és persze neked az ágyon..Vagy azt sem tűröd el hogy egy szobában aludjunk? Felőlem aludhatok  lent a kanapén is.- a hangja egyre halkult. Mintha szomorúságot vennék észre benne.

- Nincs nálam pizsama és megbeszéltük hogy te a helyeden alszol én meg majd a földön mert....mert nem szeretnék egyedül lenni.- mondtam szégyenlősen.

- Jól  van. És az alvós cucc miatt ne izgulj. Na, gyere megmutatom hol van a fürdőszoba.

Felvezetett a lépcsőn és a fent lévő két ajtó közül kinyitotta a bal oldalit. Az volt a fürdő.

- Törölköző a szekrényben az legalsó polcon és talán van ott egy női tusfürdő is. Ne kérdezd hogy kerül oda. Annyit mondok hogy: Clarabell.- magyarázta majd bezárta az ajtót.

Belülről elfordítottam a kulcsot hogy teljesen biztonságban érezzem magam és levetkőztem. Valóban volt egy tusfürdő a szekrényben. Kivettem és beszálltam a zuhanykabinba.
Megnyitottam a csapot és hagytam hogy a forró víz rám zúduljon. Jólesett a lazítás egy ilyen, fárasztó nap után. Nyomtam a kezembe a kókusz illatú tusfürdőből és bedörzsöltem vele a testem.
Mikor kész voltam összefogtam a hajam ami szerencsére csak kicsit lett nedves és előhalásztam egy törölközőt. Kopogást hallottam.

- Grac.! Itt lesz az ajtó előtt egy póló és egy ömm...boxer. Bocsi de nem volt jobb ötletem. Remélem megfelel.- Hallottam Harry szavait beszűrődni az ajtón keresztül.

- Köszönöm Harry.!

Magamra tekertem a puha anyagot amit az imént vettem ki a polcról, elfordítottam a kulcsot, kinyitottam az ajtót de Harry már nem állt ott csak a ruha hevert  a lábaim  előtt. Felvettem a földről majd ismét bezárkóztam. Felvettem az egyszerű fekete boxert ami meglepően kényelmes volt, magamra kaptam a szintén fekete pólót ami combközépig ért és felfedeztem rajta egy apró szívecskét a felső sarkában. Megmosolyogtam az aranyos ruhadarabot és azon tűnődtem vajon viselte-e már valaha és arra  jutottam hogy nem mert még érezni lehetett rajta azt az úgy nevezett "új illatot" és nem Harry illata volt. Belenéztem a tükörbe és elszörnyedve  láttam hogy a víz teljesen elmaszatolta a sminkem így kénytelen voltam egészen lemosni magamról. Mikor végeztem kiléptem az ajtón és Harry ott állt, várt a jobb oldali ajtóban.
Mikor meglátott elmosolyodott és halkan elnevette magát. 



2013. május 11., szombat

9.  Fejezet
"Hogy kerülsz ide?"

*Harry szemszöge*
  (visszapillantás)

Egész este figyeltem Gracie-t de nagyon figyeltem arra hogy ő még csak véletlenül sem vegyen észre. Mikor már a sokadik pezsgőspohár fordult meg a kezében tudtam hogy nincs egészen magánál. Épp  egy képet szemlélt, mögötte állt az a Bill gyerek amikor nem több mint 5 percre nem rá figyeltem de mire visszafordultam sehol nem láttam. Óráknak éreztem azt a pár pillanatot amíg nagyjából bejártam a termet és kezdtem pánikba esni. Sorra próbáltam minden ajtón benyitni de nagyon kevés volt nyitva és abban a kevésben sem volt Grac. Oda értem egy olyan ajtóhoz amire nagybetűkkel az volt írva hogy : MOSODA. Nem láttam nagy értelmét benyitni mert mégis...mit keresne/keresnének odabent? 
Még szerencse hogy benyitottam és hogy nem hallgattam magamra miszerint nem lehet bent. Bent volt. Ott feküdt a földön és Bill összevissza fogdosta. Borzasztó dühös lettem és nem tudtam kontrollálni magam. Lerántottam azt a patkányt Grac-ről és arcon vágtam. Nem ütöttem tovább. Nem vagyok akkora féreg hogy egy részeg embert halálra verek, még akkor sem ha megérdemelné.  Tisztában voltam azzal hogy az az egy ütés is fájdalmas volt számára.
Gracie felé fordultam és láttam a tekintetében a teljes összezavarodottságot. 

("jelen")

Felé nyújtottam a kezem és felhúztam a földről. Nem voltam benne biztos hogy felismert. Szorosan átkaroltam mert nem bíztam abban hogy képes megállni a saját lábán. Mikor kiléptünk a mosodából a világos terembe láttam rajta hogy csak akkor eszmélt rá ki is vagyok valójában.

- Harry? Hogy kerülsz ide??? - kérdezte értetlenül.

- Mondtam hogy elfogok jönni. Az már más hogy egész este nem vettél észre.

- Hát..köszönöm. Nem vagyok normális amiért majdnem lefeküdtem Bill-el.- kicsit kába volt az italtól de láttam rajta hogy kezd kitisztulni.

- Grac, ezt nem kell megköszönnöd. Remélem tanultál ebből az egészből.

- Az biztos.- mondta szégyenkezve, lehajtott fejjel.

Időközben kisétáltunk az épületből és elértünk a kocsimig.

- Na, szia Harry. Én hívok egy taxit. És..apának egy szót se. Kérlek.

- Te normális vagy?! Az biztos hogy nem fogsz az éjszaka kellős közepén taxizni. Ilyenkor vannak a legperverzebb sofőrök te nő.!- mondtam komolyan mire ő csak felnevetett.

Örültem hogy végre mosolyogni látom. Kinyitottam neki  az ajtót és hál' istennek nem ellenkezett, szó nélkül beszállt. Én is beültem mellé és becsatoltam a biztonsági övet.

- Tudod merre kell menned? Eléggé messze lakom innen.

- Egy. Tőletek jöttem ide szóval valószínűleg tudom az utat. Kettő. Ma nálam alszol.- szembesítettem a tényekkel kaján vigyorral az arcomon.

- Hahaha. Én tuti biztos hogy nem. Úgy látszik nem csak én ittam ma este sokat.

- Ilyen állapotban akarsz apád elé kerülni? Bár már nem vagy részeg de csak úgy ontod magadból a pia szagot. Bocsika.- bár tudtam hogy nem kelne föl Steve de muszáj volt valami érv hogy nálam aludjon.

- Van kanapéd?- kérdezte közömbösen.

- Van. Majd én alszok rajta te pedig aludhatsz az ágyamon.

- A-a. Bocsi Harry de én nem akarok olyan ágyon aludni amiben ki tudja már hányszor...na. Tudod mire gondolok.- elpirult mire végzett az újabb ellenkezésével.

- Az én ágyamban még nem aludt lány. Magamhoz nem hordok fel lányokat, hozzájuk szoktam felmenni. Többre becsülöm az ágyam.

Nem szólalt meg. Gondolom sokkolta hogy azok után hogy nem aludtak még az ágyamba neki megengedem. 

- Harry. Elindulhatnánk?- bökött ki végül valamit. 

Akkor vettem észre hogy még mindig a mozdulatlan kocsiban ülünk. Ránéztem és mindketten felnevettünk.
Elindítottam az autót és 10 perc alatt hazaértünk. Gracie-re néztem és láttam rajta hogy még mindig nem rajong az ötletért hogy nálam alszik. Épp szálltam volna ki mikor megszólalt.

- Szólni kéne apának hogy ma Zoe-nál töltöm az éjszakát.

- Tehát Zoe egyenlő Én? Kedves vagy hogy  ennyire szégyelssz.- tudtam hogy  nem erről van szó de jó volt ugratni.