1. Fejezet.

Apa kérése…és Harry.

-Gracie, kicsim.! Gyere kérlek ide egy percre.!

Szólt apa és én már rohantam is lefelé a lépcsőn. Gyorsan megpillantottam magam a tükörbe. Inkább ne tettem volna.! A homlokomon egy óriás pattanás nézett „velem farkasszemet”. Nagyon zsír. Pont most.! Mikor, holnap este épp egy buliba mennénk Zoe-val.

- Itt vagyok.! - ugrottam oda apa elé.

- Gracie lenne egy kérésem. És ha tetszik ha nem megteszed.- nevetett fel.- Nézd csak itt ez a papír. Vidd el ezt Joe Stylesnak. Tudod, múlt nyáron voltunk ott kerti partyzni.

- Ááá igen rémlik valami.!- nevettem fel. –Ahol „csöppet” leittad magad és nekem kellett hazavezetni? Hát hogyne emlékeznék?!

- Csak fogd a papírt és menj.-intett kicsit sértődötten.

~~~

-9. 11. végre  megvan.! 13.- számoltam magamban a házakat mire megtaláltam azt a bizonyos épületet. Leparkoltam a ház elé és oda sétáltam az ajtóhoz. Kopogtam de senki nem nyitott ajtót. Mivel siettem nem nagyon zavartattam magam, egyszerűen benyitottam.

Bent dübörgő  zene fogadott és a nappali közepén egy meglehetősen magas fiú állt miközben épp a boxzsákot ütötte. Kétségbe esetten próbáltam magamra vonni a figyelmet hogy végre odaadjam a papírt és távozhassak innen de a hangos zene miatt esélyem sem volt. Kicsit haboztam majd oda léptem a zenelejátszóhoz és egyszerűen kikapcsoltam.

Hirtelen egy zöld szempár meredt rám.

-Te meg kivagy?- kérdezte csöppet sem kedvesen.

-Hmm..én Gracie Mill vagyok.Steve lány és ő küldött hogy hozzam el ezt a papírt Joe Stylesnak. Jó helyen járok?-kérdeztem félénken.

Igen. Én Harry Styles vagyok  a fia. Nos,akkor Gracie add csak ide a papírt és már távozhatsz is.-mondta.

Én szó nélkül átadtam a papírokat és kisétáltam az ajtón.

Már  hazafelé vezettem mikor a bevásárlólistáért nyúltam volna a mellettem lévő ülésre de nem volt ott.!

-Ó, te jó ég.!- szitkozódtam magamban.

A papírokkal együtt felfogtam a listát és azt is átadtam Harrynek, legalábbis azt hiszem úgy hívják. Gyorsan átgondoltam a lehetőségeket. Vagy vissza megyek és el kérem a listát vagy ma nem eszünk. Az utóbbi mellett döntöttem. Semmi kedvem nem volt egy újabb kellemetlen „beszélgetéshez”.

~~~

Hello apa.!- nyitottam be a házba.

Épp, kezdtem volna bele panaszkodásomba amikor megláttam hogy apu nincs egyedül. Joe-val ült a nappaliban az asztalnál egy sörrel a kezükben. Igen.! Az a Joe, apa munkatársa.

-Szia kicsim. Képzeld, nem sokkal azután hogy te elmentél Joe kopogott be és hiába próbáltalak hívni nem vetted fel. Kinek adtad oda a papírokat?-hangjában éreztem hogy sajnálja a dolgot.

-Hát, ott volt Harry. Azt mondta a fiad.-pillantottam Joe felé.

-Persze, persze jóltetted. Köszönöm Gracie.!-mosolygott rám.

Voltál boltban kincsem?-kérdezte apa.

Éreztem hogy elpirulok. Csak megráztam a fejem és  felmentem a szobámba. Semmi kedvem nem volt válaszolni a kérdéseire és elmondani hogy Harry milyen bunkó volt.

Még aznap este megbeszéltem Zoe-val a történteket. Harryt elkönyveltük magunkba az bunkó ám de meglehetősen helyes fiúnak.

~~~

Másnap reggel mikor a tükörben vizsgáltam volna a pattanásom nagy meglepetésemre nyoma  sem volt. Ezt betudtam annak hogy egy évbe legalább egyszer nekem is lehet szerencsém. Zoe-val délután elmentünk venni egy ruhát az esti partyra. Igazándiból egy házibuliba megyünk ahol alig ismerünk valakit de mivel mindketten szinglinek tudhatjuk magunkat tökéletes esemény az ismerkedésre. Már az első boltban megtaláltam a megfelelő ruhát. Egy fehér, rövid csipkés koktél ruhát választottam egy barackvirág színű övvel. Nem volt túl kihívó de nem is  volt egy apácaruha.

Otthon este félkilenc fele feltettem még gyorsan egy alapsminek és elmentem Zoe-ért. Kicsit megszenvedtünk a ház megtalálásával de végül meglett. Leparkoltam az utca másik oldalán a házzal szemben és elsétáltunk a házig.