2013. július 30., kedd

11. Fejezet - folyt.
A kókusz illatú tusfürdő

Így, hogy Harry is a szobában volt cseppet sem volt olyan ijesztő a sötétség. 
Pillanatokkal később forgolódásra, káromkodásra és nyögdécselésre lettem figyelmes.

- Minden rendben odalent? - kérdeztem Harryt.

- Hát, nagyjából. Aludj csak, komolyan.

- Úgy, hogy folyton furcsa hangokat  elég nehéz. Nem kényelmes.?

- Nem olyan rossz, de tényleg! Utoljára mondom hogy ALUDJ!- utasított.

Az egyik kezemmel tapogatózni kezdtem magam mellett a földön és amikor megtaláltam Harry kezét megfogtam. Az, ahogyan összeértek z ujjaink elektromos sokként suhant át minden egyes porcikámon, gyorsan lerázva magamról ezt a furcsa érzést, húzni kezdtem felfelé.

- Gyeree, feküdj mellém.

- Hogy mi?

- Gyere már! Ne kéresd magad!

Nem kellett többször mondanom. Én az ágy egyik szélére húzódtam ő padig a másik szélére.

-Tudod..nem harapok.

- Tudom.- mondtam és valamicskével közelebb férkőztem hozzá.- Én sem.

- Hát, abban én nem lennék olyan biztos.- ugratott.

Nevetni kezdtem de rögtön abba is hagytam mikor ő is közelebb jött. Szaggatott lett a légzésem mikor a lábaink összeértek. Hallottam hogy neki is nehezére esik egyenletesen szedni a levegőt.

- Csak hogy tudd, piszkosul vissza kell fognom magam hogy ne tegyek valami olyat amit aztán magam is megbánnék..- vallotta be és a vallomásától tetőtől-talpig elpirultam.- Grac, ne haragudj.

Időm sem volt megkérdezni mire érti, óvatosan megfogta a derekamat oldalra fordított és háttal neki a mellkasához vont. ÚR ISTEN. Semmi kedvem nem volt panaszkodni, jajj-gatni de főkánt megharagudni rá. akkor és ott és úúgy tökéletesen biztonságban éreztem magam.
Szinte dörömbölt a mellkasomban a szívem és éreztem á hátamon, hogy az övé is vadul kalapál. Forró lehelete csiklandozta a tarkómat.

- Haragszol?. kérdezte rekedtes hangon.

- A legkevésbé sem..- mondtam és így is volt.

- Elképesztő az illatod...elképesztő vagy.

-A tusfürdő, kókusz illatú volt.- kuncogtam.

Megfordultam az ölelésében és egymás szemébe néztünk. Mikor, nem is olyan rég apám megkért hogy hozzak el pár papírlapot ebbe a házba és összefutottam ezzel a fiúval, a legvadabb álmaimban sem mertem volna elképzelni hogy Én, Gracie Mill  itt fogok feküdni Harry Styles-szal. És ha valaki ezt mondta volt bizonyisten  orvost ajánlottam volna neki. Csak néztük egymást és nem szóltunk. Végül én törtem meg a csendet talán nem a legmegfelelőbb mondattal..

- Jóéjt Harry.

- Jóéjszakát Garc.

Nem hiszem hogy erre számított, de nem mozdultunk, nem bontakoztam ki az öleléséből. Behunytam a szemem és megpróbáltam elaludni.




1 megjegyzés: