5. Fejezet.

A vacsora

Mire eljutott a tudatomig az amit az imént mondott Harry késő volt. Nem tudtam rá bármit is reagálni. Ő már az ajtón kívül volt. Bentről láttam hogy beszáll az autójába és elhajt.

- Ismered?- kérdezte ridegen Bill.

- Öhmm...igen. Egy, egy barátom. Azt hiszem.-motyogtam.

- Értem. 10 perc és szerintem zárhatunk. Hallottam vendégeid lesznek az este. Nem szeretném hogy megvárass bárkit is.-mondta kissé cinikusan.

Igazándiból nem tudtam mire vélni Bill viselkedését. Minthaaa, féltékeny lenne. De mégis mire?! Arra a bő 5 órás ismerettségünkre? Fura.

Az a 10 perc volt életem egyik legkínosabb 10 perce. Bill-el egy mukkot sem szóltunk egymáshoz. Sőt még csak rám sem nézett.De komolyan, egyszer sem. Mikor bezártuk az üzletet erőt vettem magamon és rákérdeztem a viselkedésének okára.

-Bill, kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Haragszol valamiért? Eleinte olyan jól elvoltunk a nap végére pedig már rám sem néztél. Szóval?

- Őszinte leszek. Ma, mikor először megláttalak egy furcsa érzés fogott el. Úgy éreztem te lehetnél AZ a lány. Majd besétált az a fiú az üzletbe láttam rajtatok hogy van köztetek valami, akármi. Tuti furán hangzik amit most mondtam de tényleg így van.

- De hisz Harry-vel semmi nincs köztünk. Kb. 4 napja ismerem, vagy még annyi se. Passz. Persze helyes de te is az vagy. Én pedig szingli vagyok szóval ne könyvelj el semmit magadban.- magyaráztam neki.

Harry tényleg jobban bejött de nem akartam megbántani. Nem volt kedvem a jó viszonyt köztünk. Megértette amit mondtam és egy öleléssel elbúcsúztunk egymástól. Beültem a kocsiba és hazahajtottam.

Benyitottam a házba és borzasztószag ütötte meg az orrom. Apa főzni PRÓBÁLT. Kitessékeltem a konyhából és átvettem a helyét.Gyorsan összedobtam egy gyrost és megterítettem. Felmentem a szobámba és összekaptam magam. Levetettem a kajaszagú ruhám lezuhanyoztam és felvettem egy flitteres toppot egy farmerrel. Halottam hogy csengettek, lementem és ajtót nyitottam. Harry és Joe állt az ajtóban. (logikus....xd)

- Hello Gracie.-köszöntek mindketten.

- Szép estét.-mondtam nevetve.- Gyertek be.!

- Micsoda illatok.- áradozott Harry.

Elmosolyodtam megjegyzésén.

- Bizony ám.! Én főztem.-dicsekedtem.

Mindannyian leültünk az asztalhoz és szedtem mindenki tányérjára.

A vacsora részemről csendesen telt. Apáék jóformán csak a munkáról és a fociról beszélgettek Harry pedig csak bólogatott. Néha-néha összetévedt a tekintetünk de egyikünk sem szólt a másikhoz.

- Gracie drágám. Vezesd körül Harry-t a házban. Kétlem hogy érdekel titeket a beszélgetésünk.- utasított apa.

- Ez jó ötlet.- örvendezett Joe.

- Háát oké, gyere Harry körbevezetlek nehogy eltévedj ebbe az "óóóriási" házban.-mondtam nevetve.

- Rendben, mehetünk.- állt fel Harry az asztaltól.

Felmentünk az emeletre majd be a szobámba.Nem szerepelt a terveim között hogy Harry-vel kettesbe legyek az én szobámba. Leültünk az ágyra és beállt a kínos csend.Borzasztóan zavarba voltam, de szerintem ő is.

- Finomat főztél. Úristen...miket beszélek.Mármint, ajj. Fúú de ciki vagyok. Bocs. Csak úgy éreztem muszáj valamit mondanom. Ez nem a leghízelgőbb megnyilvánulásom volt.- csak dadogott össze-vissza én pedig szakadtam rajta. Olyan vörös lett mint a rák. Jójó kicsit megsajnáltam.

- Uhh, Harry nem is gondoltam volna hogy ilyen kis szégyenlős vagy. Tetszik....-mikor ezt kimondtam éreztem hogy a pír felfut az arcomra.

- Igazán?-kérdezte csillogó szemekkel.

-Igazán.- feleltem szégyenlősen.

A meghitt pillanatot Harry telefonja törte meg. Egy "bocsi, de ezt fel kell vennem" pillantást vetett rám én pedig megértően bólintottam.

-Szia Clarabell. Mond.-szólt bele Harry a telefonba. Egy percig sem tartott a beszélgetésük.-Rendben, akkor holnap találkozunk. Puszillak.-és ezzel véget is ért a beszélgetés.

-Sajnálom Grac. Az unokatesóm nagyon vágja hogy rontsa el a beszélgetéseket.

Az unokatesó  szó hallatára a szemeim kitágultak a szám pedig mosolyra görbült.

-Szóval...Clarabell az unokatestvéred. Nem a barátnőd???

-Hogy mi? A barátnőm? Az kéne még...- nevetett  fel lepődötten.

Mérhetetlen boldogság járta át a testem.

Annyira aranyosan nevetett. Előbújtak a gödröcskéi és a tökéletes fogsora. Úgy éreztem itt helyben elolvadok. Mélyen egymás szemébe néztünk. Láttam Harry zöld szemeiben a boldogságot. Talán...a vágyat is. Kisimítottam arcából néhány eltévedt göndör tincset. Meglepődtem saját, határozott mozdulatomon.

-S-sajnálom. Nem, nem tudom mi van velem..-dadogtam zavarodottan.

-Gracie..Harry óvatosan megfogta az állam és maga felé fordított.

Nem néztem a szemébe, túlságosan szégyelltem magam.

-Nézz rám.-utasított, szinte suttogva.

Rá néztem. Harry a szemembe nézett majd a számra és ismét a szemembe. Nem tudtam mit fog tenni. Közelebb hajolt hozzám. Homlokunk összeért. Én a szemét fürkésztem  ő pedig az ajkaimat. Nem bírtam tovább, megcsókoltam. Csókunk édes volt és zaklatott. Olyan, mint amikor régóta vágysz valamire és mikor végre megkapod túlságosan is átadod magad annak a valaminek és azonnal megakarod érezni milyen és mikor már érzed, nem akarod hogy vége legyen, nem akarod elengedni. De ezt nem tartottam magamnál, másodpercekig tartott csókunk majd elhúzódtam. Felálltam, és kisétáltam a szobából  szó nélkül. Szinte lerohantam a lépcsőn ki a friss levegőre.