6. Fejezet.

Kínos...

Muszáj volt kitisztítanom a gondolataimat.  Mindenféle dolog cikázott a fejemben. Mi van ha Ő nem is akart megcsókolni? Egy idióta vagyok amiért kezdeményeztem. Igazándiból nem is akarok  tőle semmit, hisz két külön világ vagyunk.

Hallottam hogy kinyílik mögöttem az ajtó. Nem néztem hátra, ne akartam senkivel sem beszélni. Hiába nem érdekelt ki az, pillanatokon belül megtudtam. Harry állt meg mellettem. Nem néztünk egymásra csak bámultunk magunk elé. Féltem ha rá néznék, olyan érzéseket látnék az arcán amik nem tetszenének.

-Haragszol? Ígérem nem mondom el senkinek. Apáméknak azt mondtam hogy telefonálni jöttél ki.

-Harry, én nem haragszom. Rád nem. Perpillanat magamat tudnám megfojtani egy kanál vízben. Utálom magam azért mert nem gondolkodom, csak cselekszem. Kérlek felejtsd el ezt az egészet.

- Mégis hogy felejthetném el? Én nem felejtek olyan könnyen mint Te. Attól hogy neked semmit nem jelentett nekem nagyon is. Ne érts félre nem szerettem beléd vagy ilyesmi. Egyszerűen csak jó volt. És, te nagyon tetszel nekem Gracie.

- Ez nem kölcsönös.- mondtam.

Talán hazudtam de ez érzéseimet sosem vállaltam  fel szóban. Inkább cselekedtem mintsem hogy beszéljek róluk.

Ezután nem szóltunk egymáshoz. Szerencsére nem tartott sokáig ez a kínos szituáció. Apáék kijöttek, elköszöntem Joe-tól és...ja nincs és. Harry-től nem köszöntem el. Apa ezért igencsak furcsán nézett rám de nem kérdezősködött. Bementem a szobámba és bedőltem az ágyba. Elővettem a telefonom és Zoe-t tárcsáztam de nem vette fel. Ez ritkaságnak számított  tekintve hogy mindig magánál tartotta és nekem pláne felvette. Az este folyamán nem hívtam többet. Egy csepp erőt nem éreztem magamban.

~~~

Reggel apa keltett. Egy porcikám sem kívánta a munkát de nem volt mit tenni. Rendbe szedtem magam és kisétáltam a kocsihoz. Beültem, bekapcsoltam a rádiót és persze hogy csak ilyen szar szerelmes zenéket játszottak le. De még mindig jobb volt mint a csend vagy valamiféle mise. Leparkoltam a pékség előtt és átgondoltam mondjak-e valamit Bill-nek. Ha elmondom ha elmondom talán örökre megutál, hisz épp tegnap ecseteltem neki hogy szingli vagyok meg minden de ha nem mondom el..lássuk be, az ilyen dolgok mindig kiderülnek. Nem akarom hogy mástól tudja meg. Elmondom neki. Megkeresem a megfelelő pillanatot és bumm..elmondom. Kiszálltam a kocsiból és benyitottam az üzletbe.

- Szép reggelt Gracie!-üdvözölt Bill.

- Viszont Bill.- mosolyogtam.

Próbáltam úgy tenni mintha minden rendben lenne.

-Sajnálom hogy késtem egy kicsit de alig bírtam kikelni az ágyból. Mit gondolsz forgalmas napunk lesz?

- Semmi baj. Ezzel az 5 vevővel elbírtam egymagam is, de azért jó hogy itt vagy. És remélem nem leszek annyian mint tegnap.-mondta kedvesen.

Talán túl kedvesen. Vagy már üldözési mániám van?

-Tényleg, mesélj már milyen volt a tegnap este azzal a fiúval és az apjával? Persze ha nem szeretnél beavatni nem kell, nem erőltetem.

Ajjaj nem számítottam rá hogy máris faggatózni kezd. Nem akartam ilyen korán "mesélni". Úgy tűnik kénytelen leszek elmondani a csókot.

-Hogy a tegnap este milyen volt..hát. Jó. Harry-vel elvoltunk, dumálgattunk erről-arról. És...csókolóztunk.- a mondanivalóm végére Bill felkapta a fejét és rám nézett.

- Tegnap azt mondtad hogy csak barátok vagytok. Én nem szoktam a "csak  barátommal" csókolózni Grac.-mondta szomorúan.

- Tudom, és igazad van. Pontosan  ezért mondtam el. Mert nekem semmit nem jelentett. Hidd el Bill.-néztem rá bűnbánóan.

-Én nem értelek téged. De tudod mit? Nem kérdezősködök. Inkább lenne egy kérésem.

- Bármit megteszek. Na jó, nem bármit de azért hallgatlak.-kíváncsian vártam mi lesz a kérése.

- Ma este gyere el velem egy kiállításra.Kérlek.- az eleje túlságosan is kijelentő volt. Ha nem teszi hozzá a "kérlek" lehet hogy nemet mondok.

-Elmegyek veled. Mint barát.-szögeztem le.

-Csodás.!- újjongott.