7. Fejezet.

Készülődés

- Azért ennyire nem  kell örülni. Csak azért megyek el hogy ne legyen lelkiismeret bigyóm'.

- Jójó, felfogtam. Mint BARÁTOK. Nem vagyok fogyatékos, Drága...

- Rendben.-próbáltam  komoly maradni de nagyon vicces volt ahogy fogalmazott.

Aznap bőven volt vevő ami nagyon meglepett, tekintve hogy  szombat volt és a város eldugott részén volt a pékség. De nem panaszkodom, minnél több a vevő annál kevesebbet vagyok kettesbe Bill-el.

- Ha kilencre érted megyek az úgy  megfelel?- kérdezte.

- Kilenc? Okés. Mennyire öltözzek ki?

- Hát, eléggé puccos esemény lesz de nem kell túlzásba esni. Valami csinos kis ruha, magassarkú és kész.

- Megbeszéltük.- kicsit furcsának tartottam hogy  egy ilyen helyre visz de nem kérdezősködtem.

Lassacskán letelt a munkaidő és hétkor hazaindultam. A kocsiba ülve azon tanakodtam mit vegyek fel amikor csörögni kezdett a telefonom. Harry hívott. Miután ledöbbentem magamban, felvettem.

- Hallo?-szóltam bele a telefonba.

- Hello Gracie. Nem zavarlak?- hallottam a rekedtes hangot.

- Nem zavarsz. Mond, mit szeretnél.

- Beszélni veled. Muszáj lenne megdumálni ezt a csók dolgot. Nem gondolod?

- Nem. És most  amúgy sem lenne rád időm.

- Este nem leszel otthon?-csodálkozott.

- Eltaláltad. Az egyik ismerősömmel megyek egy kiállításra.- dicsekedtem csöppet a telefonba.

- Kivel?-kérdezte kíváncsian.

- Bár sok közöd nincs hozzá de nincs okom titkolózni. A munkatársammal Bill-el.

- Nem illik hozzád.-jelentette ki ridegen.

- Hogy mi van? Harry, Bill-el nem járok. De ha járnék sem érdekelne hogy szerinted ki illik hozzám vagy ki nem.-nem értettem miért érdekli ez annyira.

- Csak a véleményemet mondtam el. Hát, ha ma este nem akkor nem. Később beszélünk. Szia Grac.

- Hali.-  köszöntem el flegmán.

Mire letettem  pont hazaértem. Bementem a házba, köszöntem apának majd a szobám felé vettem az irányt. Még másfél órám volt Bill érkezéséig. Megálltam a gardrób előtt és csak bámultam a ruháimat. Nem is arra koncentráltam hogy mit vegyek fel hanem a göndör hajú fiúra gondoltam a tökéletes mosolyával és káprázatos tekintetével. Bár, azt mondtam nincs mit megbeszélnünk de... talán mégis van. A gondolkodásomat a kopogás zavarta meg. Apa volt az.

- Kicsim, bemehetek?- kérdezte az ajtón keresztül.

- Gyeree.!-válaszoltam.

- Készülsz ma este valahova? Csak nem Harry-vel randevúzol?- hangjában némi reményt éreztem.

- Mi a...?! Te mit érzel Apa? Hogy Harry-vel? DEHOGYIS.! Ha annyira érdekel elmondom hogy mégse legyél téveszmében. A munkatársammal Bill-el megyek egy kiállításra ( azt ma már másodjára kellett elmondanom..kissé untam). Tudom hogy nem ismered de kedves srác.- olyan gyorsan beszéltem ahogy csak tudtam. Minnél hamarabb tisztázni akartam ezt a Harry-s ügyet.

- Ja, szóval nem Harry. Okés. Menj csak akivel szeretnél. Érezd jól magad.

- Deee Apa, miért gondoltad hogy  Harolddal megyek? Mit hallottál már?

- Én? SEMMIT.!- tiltakozott.

- Tudod mit? Majd máskor faggatózok. Most menj, hagy készüljek el. Szia apaa.- tuszkoltam  ki a szobából.

Ismét a ruháimat néztem és egy kék ruhára esett a választásom és egy fehér, masnis magassarkúra. Kivasaltam a hajam, tettem fel alapozót és egy kis szempillaspirált. Amíg Bill-re vártam folyamatosan a telefonomat  figyeltem...hátha jön "valakitől" egy sms vagy egy hívás. De mindhiába, semmi nem történt. Kilenc előtt öt perccel csöngettek. Tudtam ki az, lerohantam a lépcsőn és ajtót nyitottam.