8.  Fejezet.

Az a "csodás" kiállítás

- Harry?! Te meg mi a hagy ne mondjam mit keresel itt?- totál levoltam döbbenve.

- Szia Grac. Én is úúgy örülök hogy látlak..- mondta ironikusan.- Csinos vagy.-kacsintott.- Készülsz valahova?- kérdezte. Bár pontosan tudta hogy hova megyek.

- Ugye most csak viccelsz? Mondtam hogy Bill-el megyek kiállításra és ha nem emlékszel rá akkor elég nagy gondok vannak veled.- csöppet sem voltam kedves. De most őszintén, annak kellett volna lennem?

- Ja! Hogy ma este mész? Úgy rémlett hogy a holnapi napra értetted. Na, de ha már így alakult egész "véletlenül" nem megyünk együtt?- tette  az idióta szenilist. 

Csak akkor vettem észre hogy mennyire kicsípte magát. Ez mindent eltervezett?!

- Nem Harry! Nem megyünk együtt. Sőt, Te végképp nem jössz. Elmagyarázom mit fogsz most tenni. Oda mész a kocsidhoz, beteszed a formás kis hátsód az ülésre és haza hajtasz. Érti Kedves?- kibasz*ott jóérzés volt megmondani neki a magamét mi tagadás.

- Hmm, amíg  én nem mondhatom meg hogy szerintem hozzád ki illik, addig te nem mondhatod meg hogy én mikor, hova vagy kivel megyek. Bár, mivel te azzal a csics..hoppá. Szóval mivel te azzal a fiúval mész így én kénytelen vagyok egyedül oda menni. Ott találkozunk Grac. Hellokaaa.

Szóhoz sem  jutottam a szavai hallatán. Mielőtt elment alaposan  végigmért. Még jó hogy már sötétedett agy nem láthatta hogy mennyire elpirultam. Harry beszállt a kocsijába és elhajtott. Reméltem hogy csak viccelt és hogy nem megy el a kiállításra.

Még mindig az ajtóban álltam mikor egy autó állt meg a házunk előtt.  Bill lehúzta az ablakot és intett hogy szálljak be.

- Apaaaaaaa.! Elmentem. Majd jövök.! Puszii.- ordítottam be a házba.

Oda szaladtam a kocsihoz és beszálltam Bill mellé.

- Szép estét a szép hölgynek.- köszöntött roppant aranyosan.

- Úgyszintén az úriembernek.- viszonoztam kedvességét.

Úgy döntöttem nem mondom el neki hogy lehet hogy Harry is ott lesz az eseményen. Volt egy olyan érzésem hogy nem örülne neki. Egyébként is, ha ott van úgyis megtudja, legalább addig legyen jó kedve.

Az épület ahová mentünk nagyon messzire esett a házamtól. Kb. 20 perc után odaértünk. Az utunk beszélgetés mentes volt, néha rám nézett és mosolygott de  én úgy tettem mintha nem venném észre. Mikor odaértünk Bill kiszállt a kocsiból és illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót.

- Köszönöm.

- Ez csak természetes. Figyelj Gracie, remélem azért remélem néha hozzám szólsz. Nagyon csendes voltál eddig.

- Csak ömm..nem tudtam mit mondani. Héé, de te sem nagyon szóltál hozzám Kedves.- mondtam játékosan.

- Igazad van. Na gyere, menjünk be. Remélem tetszeni fog.

Mikor beléptünk azt hittem megvakulok a hirtelen világosságtól. A hófehér falak, bútorok közül szinte rikítottak a sötét árnyalatú képek és dísztárgyak.

- Na milyen?- kérdezte Bill.

- Ez egyszerűen káprázatos. De ne is álldogáljunk itt. Nézzünk meg mindent közelebbről.- megfogtam a kezét és magam után rántottam.

Megálltunk egy festmény előtt és elkezdtük vizsgálni. Egy fát ábrázolt és a törzsénél egy lány ült. Vagy szerintem lány volt, pontosan nem tudtam megállapítani mert nagyon sötét és ködös hatású volt a kép.

- Szép, de egyben szomorú. Legalábbis szerintem.-mondtam.

- Igen, szomorú.- bólogatott Bill. Eléggé letörtnek láttam.

- Baj van? Esetleg valami rosszat mondtam? Hirtelen nagyon elbúsultál.

- Nem, nincs semmi baj. Csak  mindig átérzem az ilyen képek hangulatát. Menjünk egy vidámabbhoz.-mondta és egy halvány mosolyt vetett felém.

Miközben átsétáltunk egy másik alkotáshoz szörnyű érzés fogott el. Mintha figyelnének. Körül néztem de senkit nem láttam aki engem nézett volna. Harry-re gyanakodtam de mikor már egy órája bent voltunk a teremben és egyszer sem láttam, rá kellett jönnöm hogy bizony nincs itt. Egy kis szomorúság is volt bennem emiatt  de nem akartam balhét, így a megnyugvás elfedte a bánatomat.

Bill kezében már az ötödik pohár pezsgő fordult meg mikor épp a hatodikért nyúlt. Én sem voltam különb. Mindketten kezdtük elveszíteni a józan önmagunkat és Bill egyre kacérabb lett.  Először csak arra lettem figyelmes hogy mikor beszélgetünk  többet nézni a mellemet mint a szememet majd mikor háttal álltam neki erősen belemarkolt a fenekembe. Megfordultam, éppen  pofon akartam vágni mikor elkapta minkét kezem és szorosan magához rántott. A sok  pezsgő teljesen leblokkolt és megadtam magam neki. Beletúrt a hajamba, megnyalta az alsó ajkát és hevesen csókolni kezdett. A szánk szinte össze forrt szenvedélyes csókunkba. Gyengéden megharapta az ajkamat amitől én még jobban beindultam. Nyelvével utat tört a számba és úgy csókolt tovább. A fenekemnél fogva felemelt én pedig a tarkójába kapaszkodtam. Nekinyomott egy ajtónak amin beestünk és rejtélyes módon egy puha valamire estem. Bill elengedett felállt és bezárta mögöttünk az ajtót. Koromsötét lett. Bill felém térdelt és lábaival közre fogta combom. 

Épp a ruhám cipzárját kereste hátul amikor kinyílt az ajtó. Pont annyi fény szűrődött be hogy megtudtam állapítani hogy valószínűleg a mosókonyhában vagyunk és a lepedőkön fekszem. Az a valaki aki ránk nyitott erőszakosan lelökte rólam Bill-t és hallottam hogy behúz neki egyet mire Bill felszisszent. Egy magas alak tornyosult felém . Az alkohol miatt ami a szervezetemben volt nem láttam tisztán. Felém nyújtotta a kezét. elfogadtam gesztusát és felhúzott a földről.