9.  Fejezet

"Hogy kerülsz ide?"

*Harry szemszöge*

  (visszapillantás)

Egész este figyeltem Gracie-t de nagyon figyeltem arra hogy ő még csak véletlenül sem vegyen észre. Mikor már a sokadik pezsgőspohár fordult meg a kezében tudtam hogy nincs egészen magánál. Épp  egy képet szemlélt, mögötte állt az a Bill gyerek amikor nem több mint 5 percre nem rá figyeltem de mire visszafordultam sehol nem láttam. Óráknak éreztem azt a pár pillanatot amíg nagyjából bejártam a termet és kezdtem pánikba esni. Sorra próbáltam minden ajtón benyitni de nagyon kevés volt nyitva és abban a kevésben sem volt Grac. Oda értem egy olyan ajtóhoz amire nagybetűkkel az volt írva hogy : MOSODA. Nem láttam nagy értelmét benyitni mert mégis...mit keresne/keresnének odabent? 

Még szerencse hogy benyitottam és hogy nem hallgattam magamra miszerint nem lehet bent. Bent volt. Ott feküdt a földön és Bill összevissza fogdosta. Borzasztó dühös lettem és nem tudtam kontrollálni magam. Lerántottam azt a patkányt Grac-ről és arcon vágtam. Nem ütöttem tovább. Nem vagyok akkora féreg hogy egy részeg embert halálra verek, még akkor sem ha megérdemelné.  Tisztában voltam azzal hogy az az egy ütés is fájdalmas volt számára.

Gracie felé fordultam és láttam a tekintetében a teljes összezavarodottságot. 

("jelen")

Felé nyújtottam a kezem és felhúztam a földről. Nem voltam benne biztos hogy felismert. Szorosan átkaroltam mert nem bíztam abban hogy képes megállni a saját lábán. Mikor kiléptünk a mosodából a világos terembe láttam rajta hogy csak akkor eszmélt rá ki is vagyok valójában.

- Harry? Hogy kerülsz ide??? - kérdezte értetlenül.

- Mondtam hogy elfogok jönni. Az már más hogy egész este nem vettél észre.

- Hát..köszönöm. Nem vagyok normális amiért majdnem lefeküdtem Bill-el.- kicsit kába volt az italtól de láttam rajta hogy kezd kitisztulni.

- Grac, ezt nem kell megköszönnöd. Remélem tanultál ebből az egészből.

- Az biztos.- mondta szégyenkezve, lehajtott fejjel.

Időközben kisétáltunk az épületből és elértünk a kocsimig.

- Na, szia Harry. Én hívok egy taxit. És..apának egy szót se. Kérlek.

- Te normális vagy?! Az biztos hogy nem fogsz az éjszaka kellős közepén taxizni. Ilyenkor vannak a legperverzebb sofőrök te nő.!- mondtam komolyan mire ő csak felnevetett.

Örültem hogy végre mosolyogni látom. Kinyitottam neki  az ajtót és hál' istennek nem ellenkezett, szó nélkül beszállt. Én is beültem mellé és becsatoltam a biztonsági övet.

- Tudod merre kell menned? Eléggé messze lakom innen.

- Egy. Tőletek jöttem ide szóval valószínűleg tudom az utat. Kettő. Ma nálam alszol.- szembesítettem a tényekkel kaján vigyorral az arcomon.

- Hahaha. Én tuti biztos hogy nem. Úgy látszik nem csak én ittam ma este sokat.

- Ilyen állapotban akarsz apád elé kerülni? Bár már nem vagy részeg de csak úgy ontod magadból a pia szagot. Bocsika.- bár tudtam hogy nem kelne föl Steve de muszáj volt valami érv hogy nálam aludjon.

- Van kanapéd?- kérdezte közömbösen.

- Van. Majd én alszok rajta te pedig aludhatsz az ágyamon.

- A-a. Bocsi Harry de én nem akarok olyan ágyon aludni amiben ki tudja már hányszor...na. Tudod mire gondolok.- elpirult mire végzett az újabb ellenkezésével.

- Az én ágyamban még nem aludt lány. Magamhoz nem hordok fel lányokat, hozzájuk szoktam felmenni. Többre becsülöm az ágyam.

Nem szólalt meg. Gondolom sokkolta hogy azok után hogy nem aludtak még az ágyamba neki megengedem. 

- Harry. Elindulhatnánk?- bökött ki végül valamit. 

Akkor vettem észre hogy még mindig a mozdulatlan kocsiban ülünk. Ránéztem és mindketten felnevettünk.

Elindítottam az autót és 10 perc alatt hazaértünk. Gracie-re néztem és láttam rajta hogy még mindig nem rajong az ötletért hogy nálam alszik. Épp szálltam volna ki mikor megszólalt.

- Szólni kéne apának hogy ma Zoe-nál töltöm az éjszakát.

- Tehát Zoe egyenlő Én? Kedves vagy hogy  ennyire szégyelssz.- tudtam hogy  nem erről van szó de jó volt ugratni.