Sziasztooook.

Ki szeretené, hogy folytassam a blogoot?;) Az komizzon, és egy-két felhasználót sem bánnék...:DD

11. Fejezet - folyt.

A kókusz illatú tusfürdő

Így, hogy Harry is a szobában volt cseppet sem volt olyan ijesztő a sötétség. 

Pillanatokkal később forgolódásra, káromkodásra és nyögdécselésre lettem figyelmes.

- Minden rendben odalent? - kérdeztem Harryt.

- Hát, nagyjából. Aludj csak, komolyan.

- Úgy, hogy folyton furcsa hangokat  elég nehéz. Nem kényelmes.?

- Nem olyan rossz, de tényleg! Utoljára mondom hogy ALUDJ!- utasított.

Az egyik kezemmel tapogatózni kezdtem magam mellett a földön és amikor megtaláltam Harry kezét megfogtam. Az, ahogyan összeértek z ujjaink elektromos sokként suhant át minden egyes porcikámon, gyorsan lerázva magamról ezt a furcsa érzést, húzni kezdtem felfelé.

- Gyeree, feküdj mellém.

- Hogy mi?

- Gyere már! Ne kéresd magad!

Nem kellett többször mondanom. Én az ágy egyik szélére húzódtam ő padig a másik szélére.

-Tudod..nem harapok.

- Tudom.- mondtam és valamicskével közelebb férkőztem hozzá.- Én sem.

- Hát, abban én nem lennék olyan biztos.- ugratott.

Nevetni kezdtem de rögtön abba is hagytam mikor ő is közelebb jött. Szaggatott lett a légzésem mikor a lábaink összeértek. Hallottam hogy neki is nehezére esik egyenletesen szedni a levegőt.

- Csak hogy tudd, piszkosul vissza kell fognom magam hogy ne tegyek valami olyat amit aztán magam is megbánnék..- vallotta be és a vallomásától tetőtől-talpig elpirultam.- Grac, ne haragudj.

Időm sem volt megkérdezni mire érti, óvatosan megfogta a derekamat oldalra fordított és háttal neki a mellkasához vont. ÚR ISTEN. Semmi kedvem nem volt panaszkodni, jajj-gatni de főkánt megharagudni rá. akkor és ott és úúgy tökéletesen biztonságban éreztem magam.

Szinte dörömbölt a mellkasomban a szívem és éreztem á hátamon, hogy az övé is vadul kalapál. Forró lehelete csiklandozta a tarkómat.

- Haragszol?. kérdezte rekedtes hangon.

- A legkevésbé sem..- mondtam és így is volt.

- Elképesztő az illatod...elképesztő vagy.

-A tusfürdő, kókusz illatú volt.- kuncogtam.

Megfordultam az ölelésében és egymás szemébe néztünk. Mikor, nem is olyan rég apám megkért hogy hozzak el pár papírlapot ebbe a házba és összefutottam ezzel a fiúval, a legvadabb álmaimban sem mertem volna elképzelni hogy Én, Gracie Mill  itt fogok feküdni Harry Styles-szal. És ha valaki ezt mondta volt bizonyisten  orvost ajánlottam volna neki. Csak néztük egymást és nem szóltunk. Végül én törtem meg a csendet talán nem a legmegfelelőbb mondattal..

- Jóéjt Harry.

- Jóéjszakát Garc.

Nem hiszem hogy erre számított, de nem mozdultunk, nem bontakoztam ki az öleléséből. Behunytam a szemem és megpróbáltam elaludni.

11. Fejezet

A kókusz illatú tusfürdő

Értetlenkedve néztem rá. Mégis mi a fene olyan borzasztóan vicces?!

- Elárulod mi ilyen szórakoztató?- kérdeztem sértődöttséggel a hangomban.

- Te.- úgy mondta mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

- Kössz..na és miért?

- Jajj, ne érts félre. Gyönyörű vagy. Smink nélkül, egy óriási pólóban és egy boxerban. Vicces, hogy még nem tartóztattak le a szexiséged miatt.

Hűha. Erre nem számítottam. Én? Gyönyörű, vagy ami annál is durvább, szexi lennék? Nem mondom, hogy nem esett jól de képtelen vagyok elhinni.

- Köszönöm.- feleltem szégyenlősen.

- Na jó, gyere Gracie. Megágyaltam neked ömm..az ágyon.

- HARRY! Nem rémlik, hogy megbeszéltük, hogy Én a földön Te az ágyon?

- GRAC!- utánozva engem rám kiabált, de ő cseppet sem tudott komoly maradni, sőt elnevette magát.- De! Rémlik, csak nem érdekel. És igazán megköszönhetnéd hogy megágyaltam. Tudod te hogy utálok ágyneműt húzni??? 5 percig csak a párnáddal kínlódtam! A takarót nem is említem.- tetetett sértődöttséggel és némi felháborodással magyarázott, közben a kezét többször az égnek emelte.

- Na ne mond! Azért azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem egészen önszántamból alszok itt.

- Igaz..na de gyere be. Ideje aludni.

Betessékelt a szobájába és körülnéztem. Kellemes hangulatú volt a kis helység. A falak zöldre voltak festve és csak néhány kép lógott a falon Harry-ről és az apjáról, és..héé. Én ezt a fiút ismerem!

- Ez ki?- böktem a képre?

- Ő Niall. Jó barátom.

- És aki nem mellesleg leitatta a barátnőmet. Jó, erről majd később..szeretnék végre aludni.

Lenéztem az ágy mellé és a gondosan elrendezett, bár cseppet sem kényelmesnek tűnő fekhelyet. Szóval Harry tényleg a földön tölti z éjszakát. Okés, végülis ezt akartam. Vagy legalábbis nagyon bíztam benne hogy ezt akarom.

- Rendben, aludj csak. Én megyek még gyorsan letusolok.- mondta és azzal ki is ment a szobából.

Oda sétáltam a lámpakapcsolóhoz és leoltottam a villanyt. Sötétség telepedett a szobára és kétségbe esve kerestem az éjjeliszekrényen lévő lámpa kapcsolóját. Mikor halvány fény töltötte be a szobát megnyugodtam.

Bebújtam az ágyba és csalódottan tapasztaltam hogy Harry mindent lecserélt...tényleg mindent. Még a lepedőt is. Semminek nem volt Harry illata. Behunytam a szemem és vártam hogy álomba merüljek de semmi. Folyton agy zöld szempár furakodott be az amúgy ártatlan gondolataim közé és cseppet sem ártatlan gondolatok merültek fel bennem.

Percekkel később nyílt az ajtó és Harry lépett be rajta. Csak egy törülköző lógott a csípőjén és teljesen kiszáradt a szám a látványától. Még a halovány fényben is jól látszott a kidolgozott felső teste. Rám nézett és észrevette hogy őt figyelem.

-Tudod, általában meztelenül alszom de most kivételt teszek. Szóval ha tényleg nem akarsz semmi  olyat látni ajánlom, hogy csukd be a szemed.-  kacsintott.

Nem jutottam szóhoz csak engedelmeskedtem neki.

- Kinyithatod.- utasított és ismét ránéztem.

A helyzet nem sokat változott...sőt. Csak egy boxert viselt.

- Igazad van! Tényleg egész más mintha meztelen lennél.- gúnyolódtam.

Hangosan felnevetett ami engem is mosolygásra késztetett.

-Na, ne panaszkodj! Aludj.- azzal befészkelte magát a földön lévő "ágyikóba" és én szó nélkül leoltottam a lámpát.

(talán jön a folytatás...)

10. Fejezet

Váratlan kiborulás

*Gracie szemszöge*

Csak forgattam a szemem az előző megjegyzésére. Nem arról volt szó szégyenlem na de mégis...! Apámnak is van fantáziája amin néha túl élénk tud lenni.

- Na menjünk be. Vagy most de máris fel akarod hívni?

- Nem...ráér.

Harry kiszállt és épp az én ajtómhoz sietett hogy kinyissa azt de megelőztem.

- Ez most komoly? Nem engeded hogy kinyissam neked az ajtót?!- rosszalló pillantásokat vetett felém.

- Nem szorulok rá..Na de menjünk már be mert hullafáradt vagyok.- hazudtam. 

Egyáltalán nem voltam álmos. Ha azt mondanám hogy felizgatott hogy Harry-nél töltöm az éjszakát nem jól fejezném ki magam mert sokkal inkább volt zavarba ejtő azok után hogy csókolóztunk.

Tényleg.! A  csók. Beszélni akart velem róla de remélem nem hánytorgatja fel a dolgot.

- Van valaki itthon?- kérdeztem mielőtt kinyitotta volna a bejárati ajtót.

- Nincs. Apa  ma az irodában marad és szerintem csak holnap délután jön haza.

- Uhh végre valami jó hír. Mármint..nem annak örülök hogy ketten leszünk de így legalább apa nem tudja meg hogy itt voltam.

- Aha. Peeersze. Csak amiatt mi? Tudom én hogy oda vagy értem.- mondta és egy óriási vigyor terült szét az arcán.

Akkor és ott nem érdekelt komolyan gondolta vagy sem. Elegem lett belőle.

- Tudod mit? Lehet hogy ma nem otthon alszom és nem is Zoe-nál de nálad sem. Elegem van belőled és az egódból.! Nem jössz be nekem. És lehet hogy azt hiszed - ahogy te fogalmaznál- hogy minden lány oda van érted de én nem.! Szia.

Láttam rajta hogy váratlanul érte a kirohanásom. Nem gondoltam egészen komolyan amit mondtam. Vonzódtam hozzá..tény. De nem bírtam ha nagyképűsködnek a  fiúk. Fogtam magam és elviharoztam a háztól. Gyors léptekkel haladtam el de hallottam hogy követ.

-Grac.- mondta szinte suttogva.- Grac.- kicsit emelt a hangerőn.- Gracie, a kúrva életbe.! Állj meg.!- ordította.

Összerezzentem és megálltam. Féltem. Csak megfagytam ott ahol épp jártam és kővé dermedtem. Nem fordultam meg, nem szóltam egy szót sem.
Utolért és szorosan megállt mögöttem de nem ért hozzám. Éreztem ahogy a hajamat súrolja a forró lehelete.

- Sajnálom. Nem akartam kiabálni. Kérlek gyere vissza, ígérem soha többet nem látsz csak most gyere vissza. És..- szünetet tartott- tudom, hogy nem tetszem neked. De az a csók. Teljesen összezavart.- hangjában több dolgot fedeztem fel.

Szomorúságot, csalódottságot, megbánást és összezavarodottságot.

- Vissza jössz?

Felé fordultam, ránéztem de csukva volt a szeme. Kis idő múlva kinyitotta és aprót bólintottam.

- Vissza megyek.

Szavaim hallatára mosolyra húzódott a szája. Láttam hogy kezeit kezeim felé nyújtotta de azonnal vissza is rántotta. Tudtam, hogy fogalma sincs ezek után hogy viszonyuljon hozzám.
Elindultunk a házhoz de nem szóltunk egymáshoz és Harry akárhányszor véletlenül hozzám ért vagy belém ütődött pár centivel arébb húzódott. Mire elértük a lakást bő félméter volt köztünk. A kulcs a zárban lógott. Nem vette ki mielőtt utánam indult. Elfordította a zárat és beléptünk.
Tudtam mi fog odabent fogadni hiszen ide kellett hoznom azokat a bizonyos papírokat nem is olyan régen.
Levettem a cipőm és vártam hogy menjünk valamerre de Harry csak állt egy helyben és nézett. Azóta mióta elindultunk a házhoz semmiféle kommunikáció nem zajlott közöttünk. Kezdett kellemetlen lenni az amúgyis kínos szituáció szóval muszáj volt megtörnöm a csendet.

-Ömm..kérhetek egy pohár vizet?


-Persze. Gyógyszert nem  kérsz?  Nem fáj a fejed a sok pezsgőtől.- nézett rám aggódalmasan.

- Nem, köszi. Jól vagyok.- rámosolyogtam mire láttam rajta hogy megkönnyebbült.

Nagyon jól esik hogy törődik velem és figyel rám de mégis távolságtartó maradtam vele szemben. Bementünk a konyhába és teleengedett egy nagy  poharat vízzel majd átnyújtotta nekem.

-Biztos nem fáj semmid?

- Harry, mondtam már hogy nem. De nagyra becsülöm a figyelmességedet. És köszönöm a vizet.

- Én csak szeretném hogy jól érezd magad velem. Igyakszem Grac a szívedbe férkőzni de magam sem tudom miért. Hisz, csak pár napja ismerlek. Na de mindegy is. Szeretnél letusolni vagy nagyon fáradt vagy? Csak megjegyzem hogy megkönnyítenéd a dolgom hogyha tusolnál mert lenne időm megágyalni magamnak a földön és persze neked az ágyon..Vagy azt sem tűröd el hogy egy szobában aludjunk? Felőlem aludhatok  lent a kanapén is.- a hangja egyre halkult. Mintha szomorúságot vennék észre benne.

- Nincs nálam pizsama és megbeszéltük hogy te a helyeden alszol én meg majd a földön mert....mert nem szeretnék egyedül lenni.- mondtam szégyenlősen.

- Jól  van. És az alvós cucc miatt ne izgulj. Na, gyere megmutatom hol van a fürdőszoba.

Felvezetett a lépcsőn és a fent lévő két ajtó közül kinyitotta a bal oldalit. Az volt a fürdő.

- Törölköző a szekrényben az legalsó polcon és talán van ott egy női tusfürdő is. Ne kérdezd hogy kerül oda. Annyit mondok hogy: Clarabell.- magyarázta majd bezárta az ajtót.

Belülről elfordítottam a kulcsot hogy teljesen biztonságban érezzem magam és levetkőztem. Valóban volt egy tusfürdő a szekrényben. Kivettem és beszálltam a zuhanykabinba.
Megnyitottam a csapot és hagytam hogy a forró víz rám zúduljon. Jólesett a lazítás egy ilyen, fárasztó nap után. Nyomtam a kezembe a kókusz illatú tusfürdőből és bedörzsöltem vele a testem.
Mikor kész voltam összefogtam a hajam ami szerencsére csak kicsit lett nedves és előhalásztam egy törölközőt. Kopogást hallottam.

- Grac.! Itt lesz az ajtó előtt egy póló és egy ömm...boxer. Bocsi de nem volt jobb ötletem. Remélem megfelel.- Hallottam Harry szavait beszűrődni az ajtón keresztül.

- Köszönöm Harry.!

Magamra tekertem a puha anyagot amit az imént vettem ki a polcról, elfordítottam a kulcsot, kinyitottam az ajtót de Harry már nem állt ott csak a ruha hevert  a lábaim  előtt. Felvettem a földről majd ismét bezárkóztam. Felvettem az egyszerű fekete boxert ami meglepően kényelmes volt, magamra kaptam a szintén fekete pólót ami combközépig ért és felfedeztem rajta egy apró szívecskét a felső sarkában. Megmosolyogtam az aranyos ruhadarabot és azon tűnődtem vajon viselte-e már valaha és arra  jutottam hogy nem mert még érezni lehetett rajta azt az úgy nevezett "új illatot" és nem Harry illata volt. Belenéztem a tükörbe és elszörnyedve  láttam hogy a víz teljesen elmaszatolta a sminkem így kénytelen voltam egészen lemosni magamról. Mikor végeztem kiléptem az ajtón és Harry ott állt, várt a jobb oldali ajtóban.
Mikor meglátott elmosolyodott és halkan elnevette magát. 

9.  Fejezet

"Hogy kerülsz ide?"

*Harry szemszöge*

  (visszapillantás)

Egész este figyeltem Gracie-t de nagyon figyeltem arra hogy ő még csak véletlenül sem vegyen észre. Mikor már a sokadik pezsgőspohár fordult meg a kezében tudtam hogy nincs egészen magánál. Épp  egy képet szemlélt, mögötte állt az a Bill gyerek amikor nem több mint 5 percre nem rá figyeltem de mire visszafordultam sehol nem láttam. Óráknak éreztem azt a pár pillanatot amíg nagyjából bejártam a termet és kezdtem pánikba esni. Sorra próbáltam minden ajtón benyitni de nagyon kevés volt nyitva és abban a kevésben sem volt Grac. Oda értem egy olyan ajtóhoz amire nagybetűkkel az volt írva hogy : MOSODA. Nem láttam nagy értelmét benyitni mert mégis...mit keresne/keresnének odabent? 

Még szerencse hogy benyitottam és hogy nem hallgattam magamra miszerint nem lehet bent. Bent volt. Ott feküdt a földön és Bill összevissza fogdosta. Borzasztó dühös lettem és nem tudtam kontrollálni magam. Lerántottam azt a patkányt Grac-ről és arcon vágtam. Nem ütöttem tovább. Nem vagyok akkora féreg hogy egy részeg embert halálra verek, még akkor sem ha megérdemelné.  Tisztában voltam azzal hogy az az egy ütés is fájdalmas volt számára.

Gracie felé fordultam és láttam a tekintetében a teljes összezavarodottságot. 

("jelen")

Felé nyújtottam a kezem és felhúztam a földről. Nem voltam benne biztos hogy felismert. Szorosan átkaroltam mert nem bíztam abban hogy képes megállni a saját lábán. Mikor kiléptünk a mosodából a világos terembe láttam rajta hogy csak akkor eszmélt rá ki is vagyok valójában.

- Harry? Hogy kerülsz ide??? - kérdezte értetlenül.

- Mondtam hogy elfogok jönni. Az már más hogy egész este nem vettél észre.

- Hát..köszönöm. Nem vagyok normális amiért majdnem lefeküdtem Bill-el.- kicsit kába volt az italtól de láttam rajta hogy kezd kitisztulni.

- Grac, ezt nem kell megköszönnöd. Remélem tanultál ebből az egészből.

- Az biztos.- mondta szégyenkezve, lehajtott fejjel.

Időközben kisétáltunk az épületből és elértünk a kocsimig.

- Na, szia Harry. Én hívok egy taxit. És..apának egy szót se. Kérlek.

- Te normális vagy?! Az biztos hogy nem fogsz az éjszaka kellős közepén taxizni. Ilyenkor vannak a legperverzebb sofőrök te nő.!- mondtam komolyan mire ő csak felnevetett.

Örültem hogy végre mosolyogni látom. Kinyitottam neki  az ajtót és hál' istennek nem ellenkezett, szó nélkül beszállt. Én is beültem mellé és becsatoltam a biztonsági övet.

- Tudod merre kell menned? Eléggé messze lakom innen.

- Egy. Tőletek jöttem ide szóval valószínűleg tudom az utat. Kettő. Ma nálam alszol.- szembesítettem a tényekkel kaján vigyorral az arcomon.

- Hahaha. Én tuti biztos hogy nem. Úgy látszik nem csak én ittam ma este sokat.

- Ilyen állapotban akarsz apád elé kerülni? Bár már nem vagy részeg de csak úgy ontod magadból a pia szagot. Bocsika.- bár tudtam hogy nem kelne föl Steve de muszáj volt valami érv hogy nálam aludjon.

- Van kanapéd?- kérdezte közömbösen.

- Van. Majd én alszok rajta te pedig aludhatsz az ágyamon.

- A-a. Bocsi Harry de én nem akarok olyan ágyon aludni amiben ki tudja már hányszor...na. Tudod mire gondolok.- elpirult mire végzett az újabb ellenkezésével.

- Az én ágyamban még nem aludt lány. Magamhoz nem hordok fel lányokat, hozzájuk szoktam felmenni. Többre becsülöm az ágyam.

Nem szólalt meg. Gondolom sokkolta hogy azok után hogy nem aludtak még az ágyamba neki megengedem. 

- Harry. Elindulhatnánk?- bökött ki végül valamit. 

Akkor vettem észre hogy még mindig a mozdulatlan kocsiban ülünk. Ránéztem és mindketten felnevettünk.

Elindítottam az autót és 10 perc alatt hazaértünk. Gracie-re néztem és láttam rajta hogy még mindig nem rajong az ötletért hogy nálam alszik. Épp szálltam volna ki mikor megszólalt.

- Szólni kéne apának hogy ma Zoe-nál töltöm az éjszakát.

- Tehát Zoe egyenlő Én? Kedves vagy hogy  ennyire szégyelssz.- tudtam hogy  nem erről van szó de jó volt ugratni.

8.  Fejezet.

Az a "csodás" kiállítás

- Harry?! Te meg mi a hagy ne mondjam mit keresel itt?- totál levoltam döbbenve.

- Szia Grac. Én is úúgy örülök hogy látlak..- mondta ironikusan.- Csinos vagy.-kacsintott.- Készülsz valahova?- kérdezte. Bár pontosan tudta hogy hova megyek.

- Ugye most csak viccelsz? Mondtam hogy Bill-el megyek kiállításra és ha nem emlékszel rá akkor elég nagy gondok vannak veled.- csöppet sem voltam kedves. De most őszintén, annak kellett volna lennem?

- Ja! Hogy ma este mész? Úgy rémlett hogy a holnapi napra értetted. Na, de ha már így alakult egész "véletlenül" nem megyünk együtt?- tette  az idióta szenilist. 

Csak akkor vettem észre hogy mennyire kicsípte magát. Ez mindent eltervezett?!

- Nem Harry! Nem megyünk együtt. Sőt, Te végképp nem jössz. Elmagyarázom mit fogsz most tenni. Oda mész a kocsidhoz, beteszed a formás kis hátsód az ülésre és haza hajtasz. Érti Kedves?- kibasz*ott jóérzés volt megmondani neki a magamét mi tagadás.

- Hmm, amíg  én nem mondhatom meg hogy szerintem hozzád ki illik, addig te nem mondhatod meg hogy én mikor, hova vagy kivel megyek. Bár, mivel te azzal a csics..hoppá. Szóval mivel te azzal a fiúval mész így én kénytelen vagyok egyedül oda menni. Ott találkozunk Grac. Hellokaaa.

Szóhoz sem  jutottam a szavai hallatán. Mielőtt elment alaposan  végigmért. Még jó hogy már sötétedett agy nem láthatta hogy mennyire elpirultam. Harry beszállt a kocsijába és elhajtott. Reméltem hogy csak viccelt és hogy nem megy el a kiállításra.

Még mindig az ajtóban álltam mikor egy autó állt meg a házunk előtt.  Bill lehúzta az ablakot és intett hogy szálljak be.

- Apaaaaaaa.! Elmentem. Majd jövök.! Puszii.- ordítottam be a házba.

Oda szaladtam a kocsihoz és beszálltam Bill mellé.

- Szép estét a szép hölgynek.- köszöntött roppant aranyosan.

- Úgyszintén az úriembernek.- viszonoztam kedvességét.

Úgy döntöttem nem mondom el neki hogy lehet hogy Harry is ott lesz az eseményen. Volt egy olyan érzésem hogy nem örülne neki. Egyébként is, ha ott van úgyis megtudja, legalább addig legyen jó kedve.

Az épület ahová mentünk nagyon messzire esett a házamtól. Kb. 20 perc után odaértünk. Az utunk beszélgetés mentes volt, néha rám nézett és mosolygott de  én úgy tettem mintha nem venném észre. Mikor odaértünk Bill kiszállt a kocsiból és illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót.

- Köszönöm.

- Ez csak természetes. Figyelj Gracie, remélem azért remélem néha hozzám szólsz. Nagyon csendes voltál eddig.

- Csak ömm..nem tudtam mit mondani. Héé, de te sem nagyon szóltál hozzám Kedves.- mondtam játékosan.

- Igazad van. Na gyere, menjünk be. Remélem tetszeni fog.

Mikor beléptünk azt hittem megvakulok a hirtelen világosságtól. A hófehér falak, bútorok közül szinte rikítottak a sötét árnyalatú képek és dísztárgyak.

- Na milyen?- kérdezte Bill.

- Ez egyszerűen káprázatos. De ne is álldogáljunk itt. Nézzünk meg mindent közelebbről.- megfogtam a kezét és magam után rántottam.

Megálltunk egy festmény előtt és elkezdtük vizsgálni. Egy fát ábrázolt és a törzsénél egy lány ült. Vagy szerintem lány volt, pontosan nem tudtam megállapítani mert nagyon sötét és ködös hatású volt a kép.

- Szép, de egyben szomorú. Legalábbis szerintem.-mondtam.

- Igen, szomorú.- bólogatott Bill. Eléggé letörtnek láttam.

- Baj van? Esetleg valami rosszat mondtam? Hirtelen nagyon elbúsultál.

- Nem, nincs semmi baj. Csak  mindig átérzem az ilyen képek hangulatát. Menjünk egy vidámabbhoz.-mondta és egy halvány mosolyt vetett felém.

Miközben átsétáltunk egy másik alkotáshoz szörnyű érzés fogott el. Mintha figyelnének. Körül néztem de senkit nem láttam aki engem nézett volna. Harry-re gyanakodtam de mikor már egy órája bent voltunk a teremben és egyszer sem láttam, rá kellett jönnöm hogy bizony nincs itt. Egy kis szomorúság is volt bennem emiatt  de nem akartam balhét, így a megnyugvás elfedte a bánatomat.

Bill kezében már az ötödik pohár pezsgő fordult meg mikor épp a hatodikért nyúlt. Én sem voltam különb. Mindketten kezdtük elveszíteni a józan önmagunkat és Bill egyre kacérabb lett.  Először csak arra lettem figyelmes hogy mikor beszélgetünk  többet nézni a mellemet mint a szememet majd mikor háttal álltam neki erősen belemarkolt a fenekembe. Megfordultam, éppen  pofon akartam vágni mikor elkapta minkét kezem és szorosan magához rántott. A sok  pezsgő teljesen leblokkolt és megadtam magam neki. Beletúrt a hajamba, megnyalta az alsó ajkát és hevesen csókolni kezdett. A szánk szinte össze forrt szenvedélyes csókunkba. Gyengéden megharapta az ajkamat amitől én még jobban beindultam. Nyelvével utat tört a számba és úgy csókolt tovább. A fenekemnél fogva felemelt én pedig a tarkójába kapaszkodtam. Nekinyomott egy ajtónak amin beestünk és rejtélyes módon egy puha valamire estem. Bill elengedett felállt és bezárta mögöttünk az ajtót. Koromsötét lett. Bill felém térdelt és lábaival közre fogta combom. 

Épp a ruhám cipzárját kereste hátul amikor kinyílt az ajtó. Pont annyi fény szűrődött be hogy megtudtam állapítani hogy valószínűleg a mosókonyhában vagyunk és a lepedőkön fekszem. Az a valaki aki ránk nyitott erőszakosan lelökte rólam Bill-t és hallottam hogy behúz neki egyet mire Bill felszisszent. Egy magas alak tornyosult felém . Az alkohol miatt ami a szervezetemben volt nem láttam tisztán. Felém nyújtotta a kezét. elfogadtam gesztusát és felhúzott a földről.

7. Fejezet.

Készülődés

- Azért ennyire nem  kell örülni. Csak azért megyek el hogy ne legyen lelkiismeret bigyóm'.

- Jójó, felfogtam. Mint BARÁTOK. Nem vagyok fogyatékos, Drága...

- Rendben.-próbáltam  komoly maradni de nagyon vicces volt ahogy fogalmazott.

Aznap bőven volt vevő ami nagyon meglepett, tekintve hogy  szombat volt és a város eldugott részén volt a pékség. De nem panaszkodom, minnél több a vevő annál kevesebbet vagyok kettesbe Bill-el.

- Ha kilencre érted megyek az úgy  megfelel?- kérdezte.

- Kilenc? Okés. Mennyire öltözzek ki?

- Hát, eléggé puccos esemény lesz de nem kell túlzásba esni. Valami csinos kis ruha, magassarkú és kész.

- Megbeszéltük.- kicsit furcsának tartottam hogy  egy ilyen helyre visz de nem kérdezősködtem.

Lassacskán letelt a munkaidő és hétkor hazaindultam. A kocsiba ülve azon tanakodtam mit vegyek fel amikor csörögni kezdett a telefonom. Harry hívott. Miután ledöbbentem magamban, felvettem.

- Hallo?-szóltam bele a telefonba.

- Hello Gracie. Nem zavarlak?- hallottam a rekedtes hangot.

- Nem zavarsz. Mond, mit szeretnél.

- Beszélni veled. Muszáj lenne megdumálni ezt a csók dolgot. Nem gondolod?

- Nem. És most  amúgy sem lenne rád időm.

- Este nem leszel otthon?-csodálkozott.

- Eltaláltad. Az egyik ismerősömmel megyek egy kiállításra.- dicsekedtem csöppet a telefonba.

- Kivel?-kérdezte kíváncsian.

- Bár sok közöd nincs hozzá de nincs okom titkolózni. A munkatársammal Bill-el.

- Nem illik hozzád.-jelentette ki ridegen.

- Hogy mi van? Harry, Bill-el nem járok. De ha járnék sem érdekelne hogy szerinted ki illik hozzám vagy ki nem.-nem értettem miért érdekli ez annyira.

- Csak a véleményemet mondtam el. Hát, ha ma este nem akkor nem. Később beszélünk. Szia Grac.

- Hali.-  köszöntem el flegmán.

Mire letettem  pont hazaértem. Bementem a házba, köszöntem apának majd a szobám felé vettem az irányt. Még másfél órám volt Bill érkezéséig. Megálltam a gardrób előtt és csak bámultam a ruháimat. Nem is arra koncentráltam hogy mit vegyek fel hanem a göndör hajú fiúra gondoltam a tökéletes mosolyával és káprázatos tekintetével. Bár, azt mondtam nincs mit megbeszélnünk de... talán mégis van. A gondolkodásomat a kopogás zavarta meg. Apa volt az.

- Kicsim, bemehetek?- kérdezte az ajtón keresztül.

- Gyeree.!-válaszoltam.

- Készülsz ma este valahova? Csak nem Harry-vel randevúzol?- hangjában némi reményt éreztem.

- Mi a...?! Te mit érzel Apa? Hogy Harry-vel? DEHOGYIS.! Ha annyira érdekel elmondom hogy mégse legyél téveszmében. A munkatársammal Bill-el megyek egy kiállításra ( azt ma már másodjára kellett elmondanom..kissé untam). Tudom hogy nem ismered de kedves srác.- olyan gyorsan beszéltem ahogy csak tudtam. Minnél hamarabb tisztázni akartam ezt a Harry-s ügyet.

- Ja, szóval nem Harry. Okés. Menj csak akivel szeretnél. Érezd jól magad.

- Deee Apa, miért gondoltad hogy  Harolddal megyek? Mit hallottál már?

- Én? SEMMIT.!- tiltakozott.

- Tudod mit? Majd máskor faggatózok. Most menj, hagy készüljek el. Szia apaa.- tuszkoltam  ki a szobából.

Ismét a ruháimat néztem és egy kék ruhára esett a választásom és egy fehér, masnis magassarkúra. Kivasaltam a hajam, tettem fel alapozót és egy kis szempillaspirált. Amíg Bill-re vártam folyamatosan a telefonomat  figyeltem...hátha jön "valakitől" egy sms vagy egy hívás. De mindhiába, semmi nem történt. Kilenc előtt öt perccel csöngettek. Tudtam ki az, lerohantam a lépcsőn és ajtót nyitottam.