8.  Fejezet.

Az a "csodás" kiállítás

- Harry?! Te meg mi a hagy ne mondjam mit keresel itt?- totál levoltam döbbenve.

- Szia Grac. Én is úúgy örülök hogy látlak..- mondta ironikusan.- Csinos vagy.-kacsintott.- Készülsz valahova?- kérdezte. Bár pontosan tudta hogy hova megyek.

- Ugye most csak viccelsz? Mondtam hogy Bill-el megyek kiállításra és ha nem emlékszel rá akkor elég nagy gondok vannak veled.- csöppet sem voltam kedves. De most őszintén, annak kellett volna lennem?

- Ja! Hogy ma este mész? Úgy rémlett hogy a holnapi napra értetted. Na, de ha már így alakult egész "véletlenül" nem megyünk együtt?- tette  az idióta szenilist. 

Csak akkor vettem észre hogy mennyire kicsípte magát. Ez mindent eltervezett?!

- Nem Harry! Nem megyünk együtt. Sőt, Te végképp nem jössz. Elmagyarázom mit fogsz most tenni. Oda mész a kocsidhoz, beteszed a formás kis hátsód az ülésre és haza hajtasz. Érti Kedves?- kibasz*ott jóérzés volt megmondani neki a magamét mi tagadás.

- Hmm, amíg  én nem mondhatom meg hogy szerintem hozzád ki illik, addig te nem mondhatod meg hogy én mikor, hova vagy kivel megyek. Bár, mivel te azzal a csics..hoppá. Szóval mivel te azzal a fiúval mész így én kénytelen vagyok egyedül oda menni. Ott találkozunk Grac. Hellokaaa.

Szóhoz sem  jutottam a szavai hallatán. Mielőtt elment alaposan  végigmért. Még jó hogy már sötétedett agy nem láthatta hogy mennyire elpirultam. Harry beszállt a kocsijába és elhajtott. Reméltem hogy csak viccelt és hogy nem megy el a kiállításra.

Még mindig az ajtóban álltam mikor egy autó állt meg a házunk előtt.  Bill lehúzta az ablakot és intett hogy szálljak be.

- Apaaaaaaa.! Elmentem. Majd jövök.! Puszii.- ordítottam be a házba.

Oda szaladtam a kocsihoz és beszálltam Bill mellé.

- Szép estét a szép hölgynek.- köszöntött roppant aranyosan.

- Úgyszintén az úriembernek.- viszonoztam kedvességét.

Úgy döntöttem nem mondom el neki hogy lehet hogy Harry is ott lesz az eseményen. Volt egy olyan érzésem hogy nem örülne neki. Egyébként is, ha ott van úgyis megtudja, legalább addig legyen jó kedve.

Az épület ahová mentünk nagyon messzire esett a házamtól. Kb. 20 perc után odaértünk. Az utunk beszélgetés mentes volt, néha rám nézett és mosolygott de  én úgy tettem mintha nem venném észre. Mikor odaértünk Bill kiszállt a kocsiból és illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót.

- Köszönöm.

- Ez csak természetes. Figyelj Gracie, remélem azért remélem néha hozzám szólsz. Nagyon csendes voltál eddig.

- Csak ömm..nem tudtam mit mondani. Héé, de te sem nagyon szóltál hozzám Kedves.- mondtam játékosan.

- Igazad van. Na gyere, menjünk be. Remélem tetszeni fog.

Mikor beléptünk azt hittem megvakulok a hirtelen világosságtól. A hófehér falak, bútorok közül szinte rikítottak a sötét árnyalatú képek és dísztárgyak.

- Na milyen?- kérdezte Bill.

- Ez egyszerűen káprázatos. De ne is álldogáljunk itt. Nézzünk meg mindent közelebbről.- megfogtam a kezét és magam után rántottam.

Megálltunk egy festmény előtt és elkezdtük vizsgálni. Egy fát ábrázolt és a törzsénél egy lány ült. Vagy szerintem lány volt, pontosan nem tudtam megállapítani mert nagyon sötét és ködös hatású volt a kép.

- Szép, de egyben szomorú. Legalábbis szerintem.-mondtam.

- Igen, szomorú.- bólogatott Bill. Eléggé letörtnek láttam.

- Baj van? Esetleg valami rosszat mondtam? Hirtelen nagyon elbúsultál.

- Nem, nincs semmi baj. Csak  mindig átérzem az ilyen képek hangulatát. Menjünk egy vidámabbhoz.-mondta és egy halvány mosolyt vetett felém.

Miközben átsétáltunk egy másik alkotáshoz szörnyű érzés fogott el. Mintha figyelnének. Körül néztem de senkit nem láttam aki engem nézett volna. Harry-re gyanakodtam de mikor már egy órája bent voltunk a teremben és egyszer sem láttam, rá kellett jönnöm hogy bizony nincs itt. Egy kis szomorúság is volt bennem emiatt  de nem akartam balhét, így a megnyugvás elfedte a bánatomat.

Bill kezében már az ötödik pohár pezsgő fordult meg mikor épp a hatodikért nyúlt. Én sem voltam különb. Mindketten kezdtük elveszíteni a józan önmagunkat és Bill egyre kacérabb lett.  Először csak arra lettem figyelmes hogy mikor beszélgetünk  többet nézni a mellemet mint a szememet majd mikor háttal álltam neki erősen belemarkolt a fenekembe. Megfordultam, éppen  pofon akartam vágni mikor elkapta minkét kezem és szorosan magához rántott. A sok  pezsgő teljesen leblokkolt és megadtam magam neki. Beletúrt a hajamba, megnyalta az alsó ajkát és hevesen csókolni kezdett. A szánk szinte össze forrt szenvedélyes csókunkba. Gyengéden megharapta az ajkamat amitől én még jobban beindultam. Nyelvével utat tört a számba és úgy csókolt tovább. A fenekemnél fogva felemelt én pedig a tarkójába kapaszkodtam. Nekinyomott egy ajtónak amin beestünk és rejtélyes módon egy puha valamire estem. Bill elengedett felállt és bezárta mögöttünk az ajtót. Koromsötét lett. Bill felém térdelt és lábaival közre fogta combom. 

Épp a ruhám cipzárját kereste hátul amikor kinyílt az ajtó. Pont annyi fény szűrődött be hogy megtudtam állapítani hogy valószínűleg a mosókonyhában vagyunk és a lepedőkön fekszem. Az a valaki aki ránk nyitott erőszakosan lelökte rólam Bill-t és hallottam hogy behúz neki egyet mire Bill felszisszent. Egy magas alak tornyosult felém . Az alkohol miatt ami a szervezetemben volt nem láttam tisztán. Felém nyújtotta a kezét. elfogadtam gesztusát és felhúzott a földről.

7. Fejezet.

Készülődés

- Azért ennyire nem  kell örülni. Csak azért megyek el hogy ne legyen lelkiismeret bigyóm'.

- Jójó, felfogtam. Mint BARÁTOK. Nem vagyok fogyatékos, Drága...

- Rendben.-próbáltam  komoly maradni de nagyon vicces volt ahogy fogalmazott.

Aznap bőven volt vevő ami nagyon meglepett, tekintve hogy  szombat volt és a város eldugott részén volt a pékség. De nem panaszkodom, minnél több a vevő annál kevesebbet vagyok kettesbe Bill-el.

- Ha kilencre érted megyek az úgy  megfelel?- kérdezte.

- Kilenc? Okés. Mennyire öltözzek ki?

- Hát, eléggé puccos esemény lesz de nem kell túlzásba esni. Valami csinos kis ruha, magassarkú és kész.

- Megbeszéltük.- kicsit furcsának tartottam hogy  egy ilyen helyre visz de nem kérdezősködtem.

Lassacskán letelt a munkaidő és hétkor hazaindultam. A kocsiba ülve azon tanakodtam mit vegyek fel amikor csörögni kezdett a telefonom. Harry hívott. Miután ledöbbentem magamban, felvettem.

- Hallo?-szóltam bele a telefonba.

- Hello Gracie. Nem zavarlak?- hallottam a rekedtes hangot.

- Nem zavarsz. Mond, mit szeretnél.

- Beszélni veled. Muszáj lenne megdumálni ezt a csók dolgot. Nem gondolod?

- Nem. És most  amúgy sem lenne rád időm.

- Este nem leszel otthon?-csodálkozott.

- Eltaláltad. Az egyik ismerősömmel megyek egy kiállításra.- dicsekedtem csöppet a telefonba.

- Kivel?-kérdezte kíváncsian.

- Bár sok közöd nincs hozzá de nincs okom titkolózni. A munkatársammal Bill-el.

- Nem illik hozzád.-jelentette ki ridegen.

- Hogy mi van? Harry, Bill-el nem járok. De ha járnék sem érdekelne hogy szerinted ki illik hozzám vagy ki nem.-nem értettem miért érdekli ez annyira.

- Csak a véleményemet mondtam el. Hát, ha ma este nem akkor nem. Később beszélünk. Szia Grac.

- Hali.-  köszöntem el flegmán.

Mire letettem  pont hazaértem. Bementem a házba, köszöntem apának majd a szobám felé vettem az irányt. Még másfél órám volt Bill érkezéséig. Megálltam a gardrób előtt és csak bámultam a ruháimat. Nem is arra koncentráltam hogy mit vegyek fel hanem a göndör hajú fiúra gondoltam a tökéletes mosolyával és káprázatos tekintetével. Bár, azt mondtam nincs mit megbeszélnünk de... talán mégis van. A gondolkodásomat a kopogás zavarta meg. Apa volt az.

- Kicsim, bemehetek?- kérdezte az ajtón keresztül.

- Gyeree.!-válaszoltam.

- Készülsz ma este valahova? Csak nem Harry-vel randevúzol?- hangjában némi reményt éreztem.

- Mi a...?! Te mit érzel Apa? Hogy Harry-vel? DEHOGYIS.! Ha annyira érdekel elmondom hogy mégse legyél téveszmében. A munkatársammal Bill-el megyek egy kiállításra ( azt ma már másodjára kellett elmondanom..kissé untam). Tudom hogy nem ismered de kedves srác.- olyan gyorsan beszéltem ahogy csak tudtam. Minnél hamarabb tisztázni akartam ezt a Harry-s ügyet.

- Ja, szóval nem Harry. Okés. Menj csak akivel szeretnél. Érezd jól magad.

- Deee Apa, miért gondoltad hogy  Harolddal megyek? Mit hallottál már?

- Én? SEMMIT.!- tiltakozott.

- Tudod mit? Majd máskor faggatózok. Most menj, hagy készüljek el. Szia apaa.- tuszkoltam  ki a szobából.

Ismét a ruháimat néztem és egy kék ruhára esett a választásom és egy fehér, masnis magassarkúra. Kivasaltam a hajam, tettem fel alapozót és egy kis szempillaspirált. Amíg Bill-re vártam folyamatosan a telefonomat  figyeltem...hátha jön "valakitől" egy sms vagy egy hívás. De mindhiába, semmi nem történt. Kilenc előtt öt perccel csöngettek. Tudtam ki az, lerohantam a lépcsőn és ajtót nyitottam.

6. Fejezet.

Kínos...

Muszáj volt kitisztítanom a gondolataimat.  Mindenféle dolog cikázott a fejemben. Mi van ha Ő nem is akart megcsókolni? Egy idióta vagyok amiért kezdeményeztem. Igazándiból nem is akarok  tőle semmit, hisz két külön világ vagyunk.

Hallottam hogy kinyílik mögöttem az ajtó. Nem néztem hátra, ne akartam senkivel sem beszélni. Hiába nem érdekelt ki az, pillanatokon belül megtudtam. Harry állt meg mellettem. Nem néztünk egymásra csak bámultunk magunk elé. Féltem ha rá néznék, olyan érzéseket látnék az arcán amik nem tetszenének.

-Haragszol? Ígérem nem mondom el senkinek. Apáméknak azt mondtam hogy telefonálni jöttél ki.

-Harry, én nem haragszom. Rád nem. Perpillanat magamat tudnám megfojtani egy kanál vízben. Utálom magam azért mert nem gondolkodom, csak cselekszem. Kérlek felejtsd el ezt az egészet.

- Mégis hogy felejthetném el? Én nem felejtek olyan könnyen mint Te. Attól hogy neked semmit nem jelentett nekem nagyon is. Ne érts félre nem szerettem beléd vagy ilyesmi. Egyszerűen csak jó volt. És, te nagyon tetszel nekem Gracie.

- Ez nem kölcsönös.- mondtam.

Talán hazudtam de ez érzéseimet sosem vállaltam  fel szóban. Inkább cselekedtem mintsem hogy beszéljek róluk.

Ezután nem szóltunk egymáshoz. Szerencsére nem tartott sokáig ez a kínos szituáció. Apáék kijöttek, elköszöntem Joe-tól és...ja nincs és. Harry-től nem köszöntem el. Apa ezért igencsak furcsán nézett rám de nem kérdezősködött. Bementem a szobámba és bedőltem az ágyba. Elővettem a telefonom és Zoe-t tárcsáztam de nem vette fel. Ez ritkaságnak számított  tekintve hogy mindig magánál tartotta és nekem pláne felvette. Az este folyamán nem hívtam többet. Egy csepp erőt nem éreztem magamban.

~~~

Reggel apa keltett. Egy porcikám sem kívánta a munkát de nem volt mit tenni. Rendbe szedtem magam és kisétáltam a kocsihoz. Beültem, bekapcsoltam a rádiót és persze hogy csak ilyen szar szerelmes zenéket játszottak le. De még mindig jobb volt mint a csend vagy valamiféle mise. Leparkoltam a pékség előtt és átgondoltam mondjak-e valamit Bill-nek. Ha elmondom ha elmondom talán örökre megutál, hisz épp tegnap ecseteltem neki hogy szingli vagyok meg minden de ha nem mondom el..lássuk be, az ilyen dolgok mindig kiderülnek. Nem akarom hogy mástól tudja meg. Elmondom neki. Megkeresem a megfelelő pillanatot és bumm..elmondom. Kiszálltam a kocsiból és benyitottam az üzletbe.

- Szép reggelt Gracie!-üdvözölt Bill.

- Viszont Bill.- mosolyogtam.

Próbáltam úgy tenni mintha minden rendben lenne.

-Sajnálom hogy késtem egy kicsit de alig bírtam kikelni az ágyból. Mit gondolsz forgalmas napunk lesz?

- Semmi baj. Ezzel az 5 vevővel elbírtam egymagam is, de azért jó hogy itt vagy. És remélem nem leszek annyian mint tegnap.-mondta kedvesen.

Talán túl kedvesen. Vagy már üldözési mániám van?

-Tényleg, mesélj már milyen volt a tegnap este azzal a fiúval és az apjával? Persze ha nem szeretnél beavatni nem kell, nem erőltetem.

Ajjaj nem számítottam rá hogy máris faggatózni kezd. Nem akartam ilyen korán "mesélni". Úgy tűnik kénytelen leszek elmondani a csókot.

-Hogy a tegnap este milyen volt..hát. Jó. Harry-vel elvoltunk, dumálgattunk erről-arról. És...csókolóztunk.- a mondanivalóm végére Bill felkapta a fejét és rám nézett.

- Tegnap azt mondtad hogy csak barátok vagytok. Én nem szoktam a "csak  barátommal" csókolózni Grac.-mondta szomorúan.

- Tudom, és igazad van. Pontosan  ezért mondtam el. Mert nekem semmit nem jelentett. Hidd el Bill.-néztem rá bűnbánóan.

-Én nem értelek téged. De tudod mit? Nem kérdezősködök. Inkább lenne egy kérésem.

- Bármit megteszek. Na jó, nem bármit de azért hallgatlak.-kíváncsian vártam mi lesz a kérése.

- Ma este gyere el velem egy kiállításra.Kérlek.- az eleje túlságosan is kijelentő volt. Ha nem teszi hozzá a "kérlek" lehet hogy nemet mondok.

-Elmegyek veled. Mint barát.-szögeztem le.

-Csodás.!- újjongott.

5. Fejezet.

A vacsora

Mire eljutott a tudatomig az amit az imént mondott Harry késő volt. Nem tudtam rá bármit is reagálni. Ő már az ajtón kívül volt. Bentről láttam hogy beszáll az autójába és elhajt.

- Ismered?- kérdezte ridegen Bill.

- Öhmm...igen. Egy, egy barátom. Azt hiszem.-motyogtam.

- Értem. 10 perc és szerintem zárhatunk. Hallottam vendégeid lesznek az este. Nem szeretném hogy megvárass bárkit is.-mondta kissé cinikusan.

Igazándiból nem tudtam mire vélni Bill viselkedését. Minthaaa, féltékeny lenne. De mégis mire?! Arra a bő 5 órás ismerettségünkre? Fura.

Az a 10 perc volt életem egyik legkínosabb 10 perce. Bill-el egy mukkot sem szóltunk egymáshoz. Sőt még csak rám sem nézett.De komolyan, egyszer sem. Mikor bezártuk az üzletet erőt vettem magamon és rákérdeztem a viselkedésének okára.

-Bill, kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Haragszol valamiért? Eleinte olyan jól elvoltunk a nap végére pedig már rám sem néztél. Szóval?

- Őszinte leszek. Ma, mikor először megláttalak egy furcsa érzés fogott el. Úgy éreztem te lehetnél AZ a lány. Majd besétált az a fiú az üzletbe láttam rajtatok hogy van köztetek valami, akármi. Tuti furán hangzik amit most mondtam de tényleg így van.

- De hisz Harry-vel semmi nincs köztünk. Kb. 4 napja ismerem, vagy még annyi se. Passz. Persze helyes de te is az vagy. Én pedig szingli vagyok szóval ne könyvelj el semmit magadban.- magyaráztam neki.

Harry tényleg jobban bejött de nem akartam megbántani. Nem volt kedvem a jó viszonyt köztünk. Megértette amit mondtam és egy öleléssel elbúcsúztunk egymástól. Beültem a kocsiba és hazahajtottam.

Benyitottam a házba és borzasztószag ütötte meg az orrom. Apa főzni PRÓBÁLT. Kitessékeltem a konyhából és átvettem a helyét.Gyorsan összedobtam egy gyrost és megterítettem. Felmentem a szobámba és összekaptam magam. Levetettem a kajaszagú ruhám lezuhanyoztam és felvettem egy flitteres toppot egy farmerrel. Halottam hogy csengettek, lementem és ajtót nyitottam. Harry és Joe állt az ajtóban. (logikus....xd)

- Hello Gracie.-köszöntek mindketten.

- Szép estét.-mondtam nevetve.- Gyertek be.!

- Micsoda illatok.- áradozott Harry.

Elmosolyodtam megjegyzésén.

- Bizony ám.! Én főztem.-dicsekedtem.

Mindannyian leültünk az asztalhoz és szedtem mindenki tányérjára.

A vacsora részemről csendesen telt. Apáék jóformán csak a munkáról és a fociról beszélgettek Harry pedig csak bólogatott. Néha-néha összetévedt a tekintetünk de egyikünk sem szólt a másikhoz.

- Gracie drágám. Vezesd körül Harry-t a házban. Kétlem hogy érdekel titeket a beszélgetésünk.- utasított apa.

- Ez jó ötlet.- örvendezett Joe.

- Háát oké, gyere Harry körbevezetlek nehogy eltévedj ebbe az "óóóriási" házban.-mondtam nevetve.

- Rendben, mehetünk.- állt fel Harry az asztaltól.

Felmentünk az emeletre majd be a szobámba.Nem szerepelt a terveim között hogy Harry-vel kettesbe legyek az én szobámba. Leültünk az ágyra és beállt a kínos csend.Borzasztóan zavarba voltam, de szerintem ő is.

- Finomat főztél. Úristen...miket beszélek.Mármint, ajj. Fúú de ciki vagyok. Bocs. Csak úgy éreztem muszáj valamit mondanom. Ez nem a leghízelgőbb megnyilvánulásom volt.- csak dadogott össze-vissza én pedig szakadtam rajta. Olyan vörös lett mint a rák. Jójó kicsit megsajnáltam.

- Uhh, Harry nem is gondoltam volna hogy ilyen kis szégyenlős vagy. Tetszik....-mikor ezt kimondtam éreztem hogy a pír felfut az arcomra.

- Igazán?-kérdezte csillogó szemekkel.

-Igazán.- feleltem szégyenlősen.

A meghitt pillanatot Harry telefonja törte meg. Egy "bocsi, de ezt fel kell vennem" pillantást vetett rám én pedig megértően bólintottam.

-Szia Clarabell. Mond.-szólt bele Harry a telefonba. Egy percig sem tartott a beszélgetésük.-Rendben, akkor holnap találkozunk. Puszillak.-és ezzel véget is ért a beszélgetés.

-Sajnálom Grac. Az unokatesóm nagyon vágja hogy rontsa el a beszélgetéseket.

Az unokatesó  szó hallatára a szemeim kitágultak a szám pedig mosolyra görbült.

-Szóval...Clarabell az unokatestvéred. Nem a barátnőd???

-Hogy mi? A barátnőm? Az kéne még...- nevetett  fel lepődötten.

Mérhetetlen boldogság járta át a testem.

Annyira aranyosan nevetett. Előbújtak a gödröcskéi és a tökéletes fogsora. Úgy éreztem itt helyben elolvadok. Mélyen egymás szemébe néztünk. Láttam Harry zöld szemeiben a boldogságot. Talán...a vágyat is. Kisimítottam arcából néhány eltévedt göndör tincset. Meglepődtem saját, határozott mozdulatomon.

-S-sajnálom. Nem, nem tudom mi van velem..-dadogtam zavarodottan.

-Gracie..Harry óvatosan megfogta az állam és maga felé fordított.

Nem néztem a szemébe, túlságosan szégyelltem magam.

-Nézz rám.-utasított, szinte suttogva.

Rá néztem. Harry a szemembe nézett majd a számra és ismét a szemembe. Nem tudtam mit fog tenni. Közelebb hajolt hozzám. Homlokunk összeért. Én a szemét fürkésztem  ő pedig az ajkaimat. Nem bírtam tovább, megcsókoltam. Csókunk édes volt és zaklatott. Olyan, mint amikor régóta vágysz valamire és mikor végre megkapod túlságosan is átadod magad annak a valaminek és azonnal megakarod érezni milyen és mikor már érzed, nem akarod hogy vége legyen, nem akarod elengedni. De ezt nem tartottam magamnál, másodpercekig tartott csókunk majd elhúzódtam. Felálltam, és kisétáltam a szobából  szó nélkül. Szinte lerohantam a lépcsőn ki a friss levegőre.

4. Fejezet.

Az első munkanapom.

Mikor elolvastam az üzenetet azt hittem csak álmodom, ezért becsuktam a szemem, elszámoltam 10-ig majd ismét kinyitottam. De a kijelző még mindig ugyanazt mutatta. Válaszoltam az sms-re.

Címzett: *ismeretlen szám*
Köszönöm. De mégis honnan tudod a számom?

Rögtön miután elküldtem eszembe jutott hogy a kocsiban, az első két ülés között van egy kupac névjegykártya mit még apa csináltatott nekem anno. Rajta volt a számom, a nevem és a címem. Nem kizárt hogy Harry elvett belőle egyet. Nem sokkal később újabb üzenetem érkezett.

Feladó: *ismeretlen szám*
A kocsiban volt egy csomó névjegykártya. Remélem nem baj hogy elvettem belőle egyet.:$

Gyorsan elmentettem a  számot Harry Styles néven. Még írtam neki egy utolsó üzit.

Címzett: Harry Styles
Dehogyis, nem baj. Na de én most már alszok, holnap lesz az első munkanapom. Pihennem kell. Jóéjt.:)

Aznap este már nem kaptam több üzenetet. Bár nehezemre esett az alvás egy ilyen mozgalmas nap után valahogy csak elaludtam.

~~~

Reggel már 9-kor fel voltam ami nekem a korán kelés zónában van. Zoe még mindig aludt de kénytelen voltam felkelteni.

- Zoeee.! Kelj fel. Ideje haza menned. Anyád már tuti teljesen ki van akadva.

- Úristen. Hány óra? Mégis hogy kerülök ide? Miért nem otthon aludtam? Szólalj már meg Gracie.!!- pattant ki az ágyból.

- Psszt.! Apa még alszik. Amúgy meg ne legyél úgy kiborulva. Hogyha tegnap este nem iszod le magad akkor most otthon ébredtél volna és minden tiszta lenne Kedves. Ha nincs ott Harry fogalmam sincs mit csinálok.

- HOGY MIVA...- kezdett volna bele az újabb kérdésekbe de én megakadályoztam benne.

- Ja, és ne kérdezősködj. Semmi kedvem nincs magyarázkodni. Legyen az a büntetés amiért részeg voltál.

- Rendben.-nézett rám szomorúan.- Haza viszel?- kérdezte.

- Persze. Öltözz fel és indulhatunk. De siess mert délben kezdődik a műszakom.

- Csak megjegyezném hogy nincs mit átvennem.- nevetett.- És, ja tényleg ma kezdessz a pékségbe. Mehetünk.

Hazavittem Zoe-t. Mikor hazaértem már 11-et mutatott az órám. Apával gyorsan  megbeszéltem a tegnap estét. Természetesen nem az igazságot mondtam el. Az taláááán kissé lesokkolta volna. Kitaláltam egy sokkal szebb és "józanabb" verziót. Háromnegyed 12-kor már a kocsiban ültem és megkerestem a pékséget. Egy elég eldugott kis épület volt. Mikor beléptem oda mentem az eladóhoz és mondtam hogy én lennék az új dolgozó.

-Ááá, szóval megérkeztél. Gyere, elkísérlek a főnök irodájához, ő majd oda adja a munkaruhát és már le is válthatsz.- magyarázta.

Mikor beléptem az irodába a főnököm nem volt egyedül. Egy fiúval beszélgetett. Egy nagyon helyes fiúval.
Később kiderült hogy vele fogok együtt dolgozni, egy időben. Nagyon örültem hogy nem egy undok öregasszonnyal kell majd dolgoznom hanem egy ilyen sármos fiúcskával.

- Szia,Bill vagyok. Örülök hogy megismerhetlek.

- Hello. Garcie.-nyújtottam felé a kezem mosolyogva.

- Na, készen állsz az első munkanapra?- kérdezte nevetve.

- Abszolút.-vigyorogtam felé.

Beálltunk a pult mögé és kiszolgáltuk a vásárlókat. 'Sajnos' annyi vevő volt hogy egy perc nyugtunk sem volt. Pedig szívesen ismerkedtem volna egy csöppet Bill-el.

~~~

Már csak fél óra volt zárásig mikor az ajtó kinyílt és egy újabb vevő jött be. Nem volt időm felnézni., gondoltam majd Bill kiszolgálja. Én túlságosan is elvoltam foglalva a kassza megismerésével mert bármennyire is könnyűnek látszik a használata, NEM AZ. Mikor a vevő közelebb sétált a pulthoz egy nagyon ismerős cipőt pillantottam meg. Fehér Converse. Felnéztem és Harry állt előttem. Bill már jött volna a "vevővel" foglalkozni de elhajtottam. Úgy tettem mintha nem is ismerném Harryt. Úgy köszöntöttem mint az összes többi ide tévedő embert.

-Hello. Mivel szolgálhatok?- kérdeztem, már szinte nevetve.

Láttam rajta hogy kicsit zavarban van.

-Szia Gracie, Két kakaós csigát kérnék.

Betettem egy tasakba a két péksüteményt és felé nyújtottam. A szemem sarkából láttam hogy Bill féltékeny pillantásokat vet ránk. Nem értettem okát...Mikor Harry elvette az árut kicsit többet időzött a kezemen mint amire számítottam. Mindketten elpirultunk. Nem tudtam eldönteni hogy véletlenül vagy szándékosan fogta meg a kezem.

-Köszönöm. Egyébként csak hogy tudd, ma este nálatok vacsorázunk apámmal.-hadarta el mondani valóját.

3. Fejezet.

Váratlan fordulat

Felpillantottam és Harry állt mögöttem. Aggódó tekintettel nézett le rám.

- Persze, persze. Semmi baj.- gyorsan felálltam és letöröltem a könnyeimet. Zoe-ra pillantottam és láttam hogy elaludt a földön mindössze 2 perc alatt.

- Pedig nagyon nem úgy tűnik.- mondta Harry Zoe-ra mutatva.- Had segítsek. Haza viszlek titeket.- ajánlotta fel.-Vagyis...csak ha szeretnéd.

- Ömm..jó. Miért ne.- mosolyogtam rá szégyenlősen.

- A barátnődet beteszem a hátsóülésre. Szerintem ülj mellé és figyelj rá. Haza tudsz navigálni?- kérdezted nevetve. Gondolom azért hogy oldja egy kicsit a hangulatot.

Rendben.-  annyira zavarba voltam hogy többet nem tudtam kinyögni.

Harry az ölébe vette Zoe-t és berakta hátra a kocsiban. Én beültem a még mindig szunyókáló barátnőm mellé és szóltam Harrynek hogy indulhatunk. Elindította az autót és mondtam hogy merre menjen.

~~~

Az utazás közben azon kívül hogy mondtam mikor merre forduljon ő pedig bólintott más kommunikáció egyáltalán nem történt.

- Itt balra és ott is vagyunk.-mondtam megkönnyebbülve.

-Oké.-szólt vissza.- Megérkeztünk.

Harry kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. Zoe-t az ölébe vette és halkan benyitottam a házba. Hálaistennek nem volt otthon apa. Biztosan dolgozott. Harry felvitte Zoe-t a szobámba és befektette az ágyamba. Én addig megvártam őt a nappaliban.

-Hey, egyébként öhmm..Clarabell nem fog rád haragudni hogy csak úgy eljöttél?- szegeztem neki a kérdést mikor bejött a szobába.

- Biztosan megfogja érteni.-felelt.

-Egyébként köszönöm hogy hazahoztál. Fogalmam sincs mi lett volna velem nélküled.- hálálkodtam.

Igazán nincs mit. Részben az én hibám is. Tudod, az én haverommal táncolt a barátnőd. Én mondtam neki hogy hívja el tőled mert szerettem volna veled beszélni. Aztán mikor elindultam volna hozzád hogy dumáljunk  eltűntél. Mikor neked mentem...akkor is téged kerestelek, ezért nem néztem a lábam elé.- láttam hogy kezd elpirulni.

Teljesen lesokkolt amit mondott.

-Hűha, nem is tudom mit mondjak. Köszönöm.- ennyit voltam képes mondani.

- Én most megyek Gracie. Későre jár, menj feküdj le aludni.-kisétált az ajtón és én követtem.

Mikor kiértünk megálltam az ajtó előtt ő pedig felém fordult. A kínos csendet én törtem meg.

- Harry, kérlek apámnak egy szót se.-kérleltem szégyenlősen.

- "Egyáltalán történt valami?"-mondta nevetve.

Én is nevettem.

-Jóéjt Grac.

- Jóéjt.-mondtam majd láttam hogy elsétál. Még egy kicsit figyeltem, láttam hogy telefonált. Gondolom taxit hívott vagy valakit aki haza viszi.

Felmentem az emeletre. Letusoltam aztán befeküdtem Zoe mellé. Bár a szemem levolt hunyva nem jött álom a szememre. Egyre csak Harry-re gondoltam és arra hogy milyen más volt most mint az első találkozásunknál. Már majdnem aludtam mikor a telefonom rezgett egyet. Először azt hittem hogy apa érdeklődik otthon vagyok-e már de nem. 

Feladó: *ismeretlen szám*

Remélem még nem alszol. Csak annyit szeretnék mondani hogy ma este nagyon csinos voltál. Még azzal a rózsaszín folttal is a ruhádon.:$:) Harry voltam. Jóéjt.