Sziasztooook.

Ki szeretené, hogy folytassam a blogoot?;) Az komizzon, és egy-két felhasználót sem bánnék...:DD

11. Fejezet - folyt.

A kókusz illatú tusfürdő

Így, hogy Harry is a szobában volt cseppet sem volt olyan ijesztő a sötétség. 

Pillanatokkal később forgolódásra, káromkodásra és nyögdécselésre lettem figyelmes.

- Minden rendben odalent? - kérdeztem Harryt.

- Hát, nagyjából. Aludj csak, komolyan.

- Úgy, hogy folyton furcsa hangokat  elég nehéz. Nem kényelmes.?

- Nem olyan rossz, de tényleg! Utoljára mondom hogy ALUDJ!- utasított.

Az egyik kezemmel tapogatózni kezdtem magam mellett a földön és amikor megtaláltam Harry kezét megfogtam. Az, ahogyan összeértek z ujjaink elektromos sokként suhant át minden egyes porcikámon, gyorsan lerázva magamról ezt a furcsa érzést, húzni kezdtem felfelé.

- Gyeree, feküdj mellém.

- Hogy mi?

- Gyere már! Ne kéresd magad!

Nem kellett többször mondanom. Én az ágy egyik szélére húzódtam ő padig a másik szélére.

-Tudod..nem harapok.

- Tudom.- mondtam és valamicskével közelebb férkőztem hozzá.- Én sem.

- Hát, abban én nem lennék olyan biztos.- ugratott.

Nevetni kezdtem de rögtön abba is hagytam mikor ő is közelebb jött. Szaggatott lett a légzésem mikor a lábaink összeértek. Hallottam hogy neki is nehezére esik egyenletesen szedni a levegőt.

- Csak hogy tudd, piszkosul vissza kell fognom magam hogy ne tegyek valami olyat amit aztán magam is megbánnék..- vallotta be és a vallomásától tetőtől-talpig elpirultam.- Grac, ne haragudj.

Időm sem volt megkérdezni mire érti, óvatosan megfogta a derekamat oldalra fordított és háttal neki a mellkasához vont. ÚR ISTEN. Semmi kedvem nem volt panaszkodni, jajj-gatni de főkánt megharagudni rá. akkor és ott és úúgy tökéletesen biztonságban éreztem magam.

Szinte dörömbölt a mellkasomban a szívem és éreztem á hátamon, hogy az övé is vadul kalapál. Forró lehelete csiklandozta a tarkómat.

- Haragszol?. kérdezte rekedtes hangon.

- A legkevésbé sem..- mondtam és így is volt.

- Elképesztő az illatod...elképesztő vagy.

-A tusfürdő, kókusz illatú volt.- kuncogtam.

Megfordultam az ölelésében és egymás szemébe néztünk. Mikor, nem is olyan rég apám megkért hogy hozzak el pár papírlapot ebbe a házba és összefutottam ezzel a fiúval, a legvadabb álmaimban sem mertem volna elképzelni hogy Én, Gracie Mill  itt fogok feküdni Harry Styles-szal. És ha valaki ezt mondta volt bizonyisten  orvost ajánlottam volna neki. Csak néztük egymást és nem szóltunk. Végül én törtem meg a csendet talán nem a legmegfelelőbb mondattal..

- Jóéjt Harry.

- Jóéjszakát Garc.

Nem hiszem hogy erre számított, de nem mozdultunk, nem bontakoztam ki az öleléséből. Behunytam a szemem és megpróbáltam elaludni.

11. Fejezet

A kókusz illatú tusfürdő

Értetlenkedve néztem rá. Mégis mi a fene olyan borzasztóan vicces?!

- Elárulod mi ilyen szórakoztató?- kérdeztem sértődöttséggel a hangomban.

- Te.- úgy mondta mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

- Kössz..na és miért?

- Jajj, ne érts félre. Gyönyörű vagy. Smink nélkül, egy óriási pólóban és egy boxerban. Vicces, hogy még nem tartóztattak le a szexiséged miatt.

Hűha. Erre nem számítottam. Én? Gyönyörű, vagy ami annál is durvább, szexi lennék? Nem mondom, hogy nem esett jól de képtelen vagyok elhinni.

- Köszönöm.- feleltem szégyenlősen.

- Na jó, gyere Gracie. Megágyaltam neked ömm..az ágyon.

- HARRY! Nem rémlik, hogy megbeszéltük, hogy Én a földön Te az ágyon?

- GRAC!- utánozva engem rám kiabált, de ő cseppet sem tudott komoly maradni, sőt elnevette magát.- De! Rémlik, csak nem érdekel. És igazán megköszönhetnéd hogy megágyaltam. Tudod te hogy utálok ágyneműt húzni??? 5 percig csak a párnáddal kínlódtam! A takarót nem is említem.- tetetett sértődöttséggel és némi felháborodással magyarázott, közben a kezét többször az égnek emelte.

- Na ne mond! Azért azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem egészen önszántamból alszok itt.

- Igaz..na de gyere be. Ideje aludni.

Betessékelt a szobájába és körülnéztem. Kellemes hangulatú volt a kis helység. A falak zöldre voltak festve és csak néhány kép lógott a falon Harry-ről és az apjáról, és..héé. Én ezt a fiút ismerem!

- Ez ki?- böktem a képre?

- Ő Niall. Jó barátom.

- És aki nem mellesleg leitatta a barátnőmet. Jó, erről majd később..szeretnék végre aludni.

Lenéztem az ágy mellé és a gondosan elrendezett, bár cseppet sem kényelmesnek tűnő fekhelyet. Szóval Harry tényleg a földön tölti z éjszakát. Okés, végülis ezt akartam. Vagy legalábbis nagyon bíztam benne hogy ezt akarom.

- Rendben, aludj csak. Én megyek még gyorsan letusolok.- mondta és azzal ki is ment a szobából.

Oda sétáltam a lámpakapcsolóhoz és leoltottam a villanyt. Sötétség telepedett a szobára és kétségbe esve kerestem az éjjeliszekrényen lévő lámpa kapcsolóját. Mikor halvány fény töltötte be a szobát megnyugodtam.

Bebújtam az ágyba és csalódottan tapasztaltam hogy Harry mindent lecserélt...tényleg mindent. Még a lepedőt is. Semminek nem volt Harry illata. Behunytam a szemem és vártam hogy álomba merüljek de semmi. Folyton agy zöld szempár furakodott be az amúgy ártatlan gondolataim közé és cseppet sem ártatlan gondolatok merültek fel bennem.

Percekkel később nyílt az ajtó és Harry lépett be rajta. Csak egy törülköző lógott a csípőjén és teljesen kiszáradt a szám a látványától. Még a halovány fényben is jól látszott a kidolgozott felső teste. Rám nézett és észrevette hogy őt figyelem.

-Tudod, általában meztelenül alszom de most kivételt teszek. Szóval ha tényleg nem akarsz semmi  olyat látni ajánlom, hogy csukd be a szemed.-  kacsintott.

Nem jutottam szóhoz csak engedelmeskedtem neki.

- Kinyithatod.- utasított és ismét ránéztem.

A helyzet nem sokat változott...sőt. Csak egy boxert viselt.

- Igazad van! Tényleg egész más mintha meztelen lennél.- gúnyolódtam.

Hangosan felnevetett ami engem is mosolygásra késztetett.

-Na, ne panaszkodj! Aludj.- azzal befészkelte magát a földön lévő "ágyikóba" és én szó nélkül leoltottam a lámpát.

(talán jön a folytatás...)

10. Fejezet

Váratlan kiborulás

*Gracie szemszöge*

Csak forgattam a szemem az előző megjegyzésére. Nem arról volt szó szégyenlem na de mégis...! Apámnak is van fantáziája amin néha túl élénk tud lenni.

- Na menjünk be. Vagy most de máris fel akarod hívni?

- Nem...ráér.

Harry kiszállt és épp az én ajtómhoz sietett hogy kinyissa azt de megelőztem.

- Ez most komoly? Nem engeded hogy kinyissam neked az ajtót?!- rosszalló pillantásokat vetett felém.

- Nem szorulok rá..Na de menjünk már be mert hullafáradt vagyok.- hazudtam. 

Egyáltalán nem voltam álmos. Ha azt mondanám hogy felizgatott hogy Harry-nél töltöm az éjszakát nem jól fejezném ki magam mert sokkal inkább volt zavarba ejtő azok után hogy csókolóztunk.

Tényleg.! A  csók. Beszélni akart velem róla de remélem nem hánytorgatja fel a dolgot.

- Van valaki itthon?- kérdeztem mielőtt kinyitotta volna a bejárati ajtót.

- Nincs. Apa  ma az irodában marad és szerintem csak holnap délután jön haza.

- Uhh végre valami jó hír. Mármint..nem annak örülök hogy ketten leszünk de így legalább apa nem tudja meg hogy itt voltam.

- Aha. Peeersze. Csak amiatt mi? Tudom én hogy oda vagy értem.- mondta és egy óriási vigyor terült szét az arcán.

Akkor és ott nem érdekelt komolyan gondolta vagy sem. Elegem lett belőle.

- Tudod mit? Lehet hogy ma nem otthon alszom és nem is Zoe-nál de nálad sem. Elegem van belőled és az egódból.! Nem jössz be nekem. És lehet hogy azt hiszed - ahogy te fogalmaznál- hogy minden lány oda van érted de én nem.! Szia.

Láttam rajta hogy váratlanul érte a kirohanásom. Nem gondoltam egészen komolyan amit mondtam. Vonzódtam hozzá..tény. De nem bírtam ha nagyképűsködnek a  fiúk. Fogtam magam és elviharoztam a háztól. Gyors léptekkel haladtam el de hallottam hogy követ.

-Grac.- mondta szinte suttogva.- Grac.- kicsit emelt a hangerőn.- Gracie, a kúrva életbe.! Állj meg.!- ordította.

Összerezzentem és megálltam. Féltem. Csak megfagytam ott ahol épp jártam és kővé dermedtem. Nem fordultam meg, nem szóltam egy szót sem.
Utolért és szorosan megállt mögöttem de nem ért hozzám. Éreztem ahogy a hajamat súrolja a forró lehelete.

- Sajnálom. Nem akartam kiabálni. Kérlek gyere vissza, ígérem soha többet nem látsz csak most gyere vissza. És..- szünetet tartott- tudom, hogy nem tetszem neked. De az a csók. Teljesen összezavart.- hangjában több dolgot fedeztem fel.

Szomorúságot, csalódottságot, megbánást és összezavarodottságot.

- Vissza jössz?

Felé fordultam, ránéztem de csukva volt a szeme. Kis idő múlva kinyitotta és aprót bólintottam.

- Vissza megyek.

Szavaim hallatára mosolyra húzódott a szája. Láttam hogy kezeit kezeim felé nyújtotta de azonnal vissza is rántotta. Tudtam, hogy fogalma sincs ezek után hogy viszonyuljon hozzám.
Elindultunk a házhoz de nem szóltunk egymáshoz és Harry akárhányszor véletlenül hozzám ért vagy belém ütődött pár centivel arébb húzódott. Mire elértük a lakást bő félméter volt köztünk. A kulcs a zárban lógott. Nem vette ki mielőtt utánam indult. Elfordította a zárat és beléptünk.
Tudtam mi fog odabent fogadni hiszen ide kellett hoznom azokat a bizonyos papírokat nem is olyan régen.
Levettem a cipőm és vártam hogy menjünk valamerre de Harry csak állt egy helyben és nézett. Azóta mióta elindultunk a házhoz semmiféle kommunikáció nem zajlott közöttünk. Kezdett kellemetlen lenni az amúgyis kínos szituáció szóval muszáj volt megtörnöm a csendet.

-Ömm..kérhetek egy pohár vizet?


-Persze. Gyógyszert nem  kérsz?  Nem fáj a fejed a sok pezsgőtől.- nézett rám aggódalmasan.

- Nem, köszi. Jól vagyok.- rámosolyogtam mire láttam rajta hogy megkönnyebbült.

Nagyon jól esik hogy törődik velem és figyel rám de mégis távolságtartó maradtam vele szemben. Bementünk a konyhába és teleengedett egy nagy  poharat vízzel majd átnyújtotta nekem.

-Biztos nem fáj semmid?

- Harry, mondtam már hogy nem. De nagyra becsülöm a figyelmességedet. És köszönöm a vizet.

- Én csak szeretném hogy jól érezd magad velem. Igyakszem Grac a szívedbe férkőzni de magam sem tudom miért. Hisz, csak pár napja ismerlek. Na de mindegy is. Szeretnél letusolni vagy nagyon fáradt vagy? Csak megjegyzem hogy megkönnyítenéd a dolgom hogyha tusolnál mert lenne időm megágyalni magamnak a földön és persze neked az ágyon..Vagy azt sem tűröd el hogy egy szobában aludjunk? Felőlem aludhatok  lent a kanapén is.- a hangja egyre halkult. Mintha szomorúságot vennék észre benne.

- Nincs nálam pizsama és megbeszéltük hogy te a helyeden alszol én meg majd a földön mert....mert nem szeretnék egyedül lenni.- mondtam szégyenlősen.

- Jól  van. És az alvós cucc miatt ne izgulj. Na, gyere megmutatom hol van a fürdőszoba.

Felvezetett a lépcsőn és a fent lévő két ajtó közül kinyitotta a bal oldalit. Az volt a fürdő.

- Törölköző a szekrényben az legalsó polcon és talán van ott egy női tusfürdő is. Ne kérdezd hogy kerül oda. Annyit mondok hogy: Clarabell.- magyarázta majd bezárta az ajtót.

Belülről elfordítottam a kulcsot hogy teljesen biztonságban érezzem magam és levetkőztem. Valóban volt egy tusfürdő a szekrényben. Kivettem és beszálltam a zuhanykabinba.
Megnyitottam a csapot és hagytam hogy a forró víz rám zúduljon. Jólesett a lazítás egy ilyen, fárasztó nap után. Nyomtam a kezembe a kókusz illatú tusfürdőből és bedörzsöltem vele a testem.
Mikor kész voltam összefogtam a hajam ami szerencsére csak kicsit lett nedves és előhalásztam egy törölközőt. Kopogást hallottam.

- Grac.! Itt lesz az ajtó előtt egy póló és egy ömm...boxer. Bocsi de nem volt jobb ötletem. Remélem megfelel.- Hallottam Harry szavait beszűrődni az ajtón keresztül.

- Köszönöm Harry.!

Magamra tekertem a puha anyagot amit az imént vettem ki a polcról, elfordítottam a kulcsot, kinyitottam az ajtót de Harry már nem állt ott csak a ruha hevert  a lábaim  előtt. Felvettem a földről majd ismét bezárkóztam. Felvettem az egyszerű fekete boxert ami meglepően kényelmes volt, magamra kaptam a szintén fekete pólót ami combközépig ért és felfedeztem rajta egy apró szívecskét a felső sarkában. Megmosolyogtam az aranyos ruhadarabot és azon tűnődtem vajon viselte-e már valaha és arra  jutottam hogy nem mert még érezni lehetett rajta azt az úgy nevezett "új illatot" és nem Harry illata volt. Belenéztem a tükörbe és elszörnyedve  láttam hogy a víz teljesen elmaszatolta a sminkem így kénytelen voltam egészen lemosni magamról. Mikor végeztem kiléptem az ajtón és Harry ott állt, várt a jobb oldali ajtóban.
Mikor meglátott elmosolyodott és halkan elnevette magát. 

9.  Fejezet

"Hogy kerülsz ide?"

*Harry szemszöge*

  (visszapillantás)

Egész este figyeltem Gracie-t de nagyon figyeltem arra hogy ő még csak véletlenül sem vegyen észre. Mikor már a sokadik pezsgőspohár fordult meg a kezében tudtam hogy nincs egészen magánál. Épp  egy képet szemlélt, mögötte állt az a Bill gyerek amikor nem több mint 5 percre nem rá figyeltem de mire visszafordultam sehol nem láttam. Óráknak éreztem azt a pár pillanatot amíg nagyjából bejártam a termet és kezdtem pánikba esni. Sorra próbáltam minden ajtón benyitni de nagyon kevés volt nyitva és abban a kevésben sem volt Grac. Oda értem egy olyan ajtóhoz amire nagybetűkkel az volt írva hogy : MOSODA. Nem láttam nagy értelmét benyitni mert mégis...mit keresne/keresnének odabent? 

Még szerencse hogy benyitottam és hogy nem hallgattam magamra miszerint nem lehet bent. Bent volt. Ott feküdt a földön és Bill összevissza fogdosta. Borzasztó dühös lettem és nem tudtam kontrollálni magam. Lerántottam azt a patkányt Grac-ről és arcon vágtam. Nem ütöttem tovább. Nem vagyok akkora féreg hogy egy részeg embert halálra verek, még akkor sem ha megérdemelné.  Tisztában voltam azzal hogy az az egy ütés is fájdalmas volt számára.

Gracie felé fordultam és láttam a tekintetében a teljes összezavarodottságot. 

("jelen")

Felé nyújtottam a kezem és felhúztam a földről. Nem voltam benne biztos hogy felismert. Szorosan átkaroltam mert nem bíztam abban hogy képes megállni a saját lábán. Mikor kiléptünk a mosodából a világos terembe láttam rajta hogy csak akkor eszmélt rá ki is vagyok valójában.

- Harry? Hogy kerülsz ide??? - kérdezte értetlenül.

- Mondtam hogy elfogok jönni. Az már más hogy egész este nem vettél észre.

- Hát..köszönöm. Nem vagyok normális amiért majdnem lefeküdtem Bill-el.- kicsit kába volt az italtól de láttam rajta hogy kezd kitisztulni.

- Grac, ezt nem kell megköszönnöd. Remélem tanultál ebből az egészből.

- Az biztos.- mondta szégyenkezve, lehajtott fejjel.

Időközben kisétáltunk az épületből és elértünk a kocsimig.

- Na, szia Harry. Én hívok egy taxit. És..apának egy szót se. Kérlek.

- Te normális vagy?! Az biztos hogy nem fogsz az éjszaka kellős közepén taxizni. Ilyenkor vannak a legperverzebb sofőrök te nő.!- mondtam komolyan mire ő csak felnevetett.

Örültem hogy végre mosolyogni látom. Kinyitottam neki  az ajtót és hál' istennek nem ellenkezett, szó nélkül beszállt. Én is beültem mellé és becsatoltam a biztonsági övet.

- Tudod merre kell menned? Eléggé messze lakom innen.

- Egy. Tőletek jöttem ide szóval valószínűleg tudom az utat. Kettő. Ma nálam alszol.- szembesítettem a tényekkel kaján vigyorral az arcomon.

- Hahaha. Én tuti biztos hogy nem. Úgy látszik nem csak én ittam ma este sokat.

- Ilyen állapotban akarsz apád elé kerülni? Bár már nem vagy részeg de csak úgy ontod magadból a pia szagot. Bocsika.- bár tudtam hogy nem kelne föl Steve de muszáj volt valami érv hogy nálam aludjon.

- Van kanapéd?- kérdezte közömbösen.

- Van. Majd én alszok rajta te pedig aludhatsz az ágyamon.

- A-a. Bocsi Harry de én nem akarok olyan ágyon aludni amiben ki tudja már hányszor...na. Tudod mire gondolok.- elpirult mire végzett az újabb ellenkezésével.

- Az én ágyamban még nem aludt lány. Magamhoz nem hordok fel lányokat, hozzájuk szoktam felmenni. Többre becsülöm az ágyam.

Nem szólalt meg. Gondolom sokkolta hogy azok után hogy nem aludtak még az ágyamba neki megengedem. 

- Harry. Elindulhatnánk?- bökött ki végül valamit. 

Akkor vettem észre hogy még mindig a mozdulatlan kocsiban ülünk. Ránéztem és mindketten felnevettünk.

Elindítottam az autót és 10 perc alatt hazaértünk. Gracie-re néztem és láttam rajta hogy még mindig nem rajong az ötletért hogy nálam alszik. Épp szálltam volna ki mikor megszólalt.

- Szólni kéne apának hogy ma Zoe-nál töltöm az éjszakát.

- Tehát Zoe egyenlő Én? Kedves vagy hogy  ennyire szégyelssz.- tudtam hogy  nem erről van szó de jó volt ugratni.

8.  Fejezet.

Az a "csodás" kiállítás

- Harry?! Te meg mi a hagy ne mondjam mit keresel itt?- totál levoltam döbbenve.

- Szia Grac. Én is úúgy örülök hogy látlak..- mondta ironikusan.- Csinos vagy.-kacsintott.- Készülsz valahova?- kérdezte. Bár pontosan tudta hogy hova megyek.

- Ugye most csak viccelsz? Mondtam hogy Bill-el megyek kiállításra és ha nem emlékszel rá akkor elég nagy gondok vannak veled.- csöppet sem voltam kedves. De most őszintén, annak kellett volna lennem?

- Ja! Hogy ma este mész? Úgy rémlett hogy a holnapi napra értetted. Na, de ha már így alakult egész "véletlenül" nem megyünk együtt?- tette  az idióta szenilist. 

Csak akkor vettem észre hogy mennyire kicsípte magát. Ez mindent eltervezett?!

- Nem Harry! Nem megyünk együtt. Sőt, Te végképp nem jössz. Elmagyarázom mit fogsz most tenni. Oda mész a kocsidhoz, beteszed a formás kis hátsód az ülésre és haza hajtasz. Érti Kedves?- kibasz*ott jóérzés volt megmondani neki a magamét mi tagadás.

- Hmm, amíg  én nem mondhatom meg hogy szerintem hozzád ki illik, addig te nem mondhatod meg hogy én mikor, hova vagy kivel megyek. Bár, mivel te azzal a csics..hoppá. Szóval mivel te azzal a fiúval mész így én kénytelen vagyok egyedül oda menni. Ott találkozunk Grac. Hellokaaa.

Szóhoz sem  jutottam a szavai hallatán. Mielőtt elment alaposan  végigmért. Még jó hogy már sötétedett agy nem láthatta hogy mennyire elpirultam. Harry beszállt a kocsijába és elhajtott. Reméltem hogy csak viccelt és hogy nem megy el a kiállításra.

Még mindig az ajtóban álltam mikor egy autó állt meg a házunk előtt.  Bill lehúzta az ablakot és intett hogy szálljak be.

- Apaaaaaaa.! Elmentem. Majd jövök.! Puszii.- ordítottam be a házba.

Oda szaladtam a kocsihoz és beszálltam Bill mellé.

- Szép estét a szép hölgynek.- köszöntött roppant aranyosan.

- Úgyszintén az úriembernek.- viszonoztam kedvességét.

Úgy döntöttem nem mondom el neki hogy lehet hogy Harry is ott lesz az eseményen. Volt egy olyan érzésem hogy nem örülne neki. Egyébként is, ha ott van úgyis megtudja, legalább addig legyen jó kedve.

Az épület ahová mentünk nagyon messzire esett a házamtól. Kb. 20 perc után odaértünk. Az utunk beszélgetés mentes volt, néha rám nézett és mosolygott de  én úgy tettem mintha nem venném észre. Mikor odaértünk Bill kiszállt a kocsiból és illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót.

- Köszönöm.

- Ez csak természetes. Figyelj Gracie, remélem azért remélem néha hozzám szólsz. Nagyon csendes voltál eddig.

- Csak ömm..nem tudtam mit mondani. Héé, de te sem nagyon szóltál hozzám Kedves.- mondtam játékosan.

- Igazad van. Na gyere, menjünk be. Remélem tetszeni fog.

Mikor beléptünk azt hittem megvakulok a hirtelen világosságtól. A hófehér falak, bútorok közül szinte rikítottak a sötét árnyalatú képek és dísztárgyak.

- Na milyen?- kérdezte Bill.

- Ez egyszerűen káprázatos. De ne is álldogáljunk itt. Nézzünk meg mindent közelebbről.- megfogtam a kezét és magam után rántottam.

Megálltunk egy festmény előtt és elkezdtük vizsgálni. Egy fát ábrázolt és a törzsénél egy lány ült. Vagy szerintem lány volt, pontosan nem tudtam megállapítani mert nagyon sötét és ködös hatású volt a kép.

- Szép, de egyben szomorú. Legalábbis szerintem.-mondtam.

- Igen, szomorú.- bólogatott Bill. Eléggé letörtnek láttam.

- Baj van? Esetleg valami rosszat mondtam? Hirtelen nagyon elbúsultál.

- Nem, nincs semmi baj. Csak  mindig átérzem az ilyen képek hangulatát. Menjünk egy vidámabbhoz.-mondta és egy halvány mosolyt vetett felém.

Miközben átsétáltunk egy másik alkotáshoz szörnyű érzés fogott el. Mintha figyelnének. Körül néztem de senkit nem láttam aki engem nézett volna. Harry-re gyanakodtam de mikor már egy órája bent voltunk a teremben és egyszer sem láttam, rá kellett jönnöm hogy bizony nincs itt. Egy kis szomorúság is volt bennem emiatt  de nem akartam balhét, így a megnyugvás elfedte a bánatomat.

Bill kezében már az ötödik pohár pezsgő fordult meg mikor épp a hatodikért nyúlt. Én sem voltam különb. Mindketten kezdtük elveszíteni a józan önmagunkat és Bill egyre kacérabb lett.  Először csak arra lettem figyelmes hogy mikor beszélgetünk  többet nézni a mellemet mint a szememet majd mikor háttal álltam neki erősen belemarkolt a fenekembe. Megfordultam, éppen  pofon akartam vágni mikor elkapta minkét kezem és szorosan magához rántott. A sok  pezsgő teljesen leblokkolt és megadtam magam neki. Beletúrt a hajamba, megnyalta az alsó ajkát és hevesen csókolni kezdett. A szánk szinte össze forrt szenvedélyes csókunkba. Gyengéden megharapta az ajkamat amitől én még jobban beindultam. Nyelvével utat tört a számba és úgy csókolt tovább. A fenekemnél fogva felemelt én pedig a tarkójába kapaszkodtam. Nekinyomott egy ajtónak amin beestünk és rejtélyes módon egy puha valamire estem. Bill elengedett felállt és bezárta mögöttünk az ajtót. Koromsötét lett. Bill felém térdelt és lábaival közre fogta combom. 

Épp a ruhám cipzárját kereste hátul amikor kinyílt az ajtó. Pont annyi fény szűrődött be hogy megtudtam állapítani hogy valószínűleg a mosókonyhában vagyunk és a lepedőkön fekszem. Az a valaki aki ránk nyitott erőszakosan lelökte rólam Bill-t és hallottam hogy behúz neki egyet mire Bill felszisszent. Egy magas alak tornyosult felém . Az alkohol miatt ami a szervezetemben volt nem láttam tisztán. Felém nyújtotta a kezét. elfogadtam gesztusát és felhúzott a földről.

7. Fejezet.

Készülődés

- Azért ennyire nem  kell örülni. Csak azért megyek el hogy ne legyen lelkiismeret bigyóm'.

- Jójó, felfogtam. Mint BARÁTOK. Nem vagyok fogyatékos, Drága...

- Rendben.-próbáltam  komoly maradni de nagyon vicces volt ahogy fogalmazott.

Aznap bőven volt vevő ami nagyon meglepett, tekintve hogy  szombat volt és a város eldugott részén volt a pékség. De nem panaszkodom, minnél több a vevő annál kevesebbet vagyok kettesbe Bill-el.

- Ha kilencre érted megyek az úgy  megfelel?- kérdezte.

- Kilenc? Okés. Mennyire öltözzek ki?

- Hát, eléggé puccos esemény lesz de nem kell túlzásba esni. Valami csinos kis ruha, magassarkú és kész.

- Megbeszéltük.- kicsit furcsának tartottam hogy  egy ilyen helyre visz de nem kérdezősködtem.

Lassacskán letelt a munkaidő és hétkor hazaindultam. A kocsiba ülve azon tanakodtam mit vegyek fel amikor csörögni kezdett a telefonom. Harry hívott. Miután ledöbbentem magamban, felvettem.

- Hallo?-szóltam bele a telefonba.

- Hello Gracie. Nem zavarlak?- hallottam a rekedtes hangot.

- Nem zavarsz. Mond, mit szeretnél.

- Beszélni veled. Muszáj lenne megdumálni ezt a csók dolgot. Nem gondolod?

- Nem. És most  amúgy sem lenne rád időm.

- Este nem leszel otthon?-csodálkozott.

- Eltaláltad. Az egyik ismerősömmel megyek egy kiállításra.- dicsekedtem csöppet a telefonba.

- Kivel?-kérdezte kíváncsian.

- Bár sok közöd nincs hozzá de nincs okom titkolózni. A munkatársammal Bill-el.

- Nem illik hozzád.-jelentette ki ridegen.

- Hogy mi van? Harry, Bill-el nem járok. De ha járnék sem érdekelne hogy szerinted ki illik hozzám vagy ki nem.-nem értettem miért érdekli ez annyira.

- Csak a véleményemet mondtam el. Hát, ha ma este nem akkor nem. Később beszélünk. Szia Grac.

- Hali.-  köszöntem el flegmán.

Mire letettem  pont hazaértem. Bementem a házba, köszöntem apának majd a szobám felé vettem az irányt. Még másfél órám volt Bill érkezéséig. Megálltam a gardrób előtt és csak bámultam a ruháimat. Nem is arra koncentráltam hogy mit vegyek fel hanem a göndör hajú fiúra gondoltam a tökéletes mosolyával és káprázatos tekintetével. Bár, azt mondtam nincs mit megbeszélnünk de... talán mégis van. A gondolkodásomat a kopogás zavarta meg. Apa volt az.

- Kicsim, bemehetek?- kérdezte az ajtón keresztül.

- Gyeree.!-válaszoltam.

- Készülsz ma este valahova? Csak nem Harry-vel randevúzol?- hangjában némi reményt éreztem.

- Mi a...?! Te mit érzel Apa? Hogy Harry-vel? DEHOGYIS.! Ha annyira érdekel elmondom hogy mégse legyél téveszmében. A munkatársammal Bill-el megyek egy kiállításra ( azt ma már másodjára kellett elmondanom..kissé untam). Tudom hogy nem ismered de kedves srác.- olyan gyorsan beszéltem ahogy csak tudtam. Minnél hamarabb tisztázni akartam ezt a Harry-s ügyet.

- Ja, szóval nem Harry. Okés. Menj csak akivel szeretnél. Érezd jól magad.

- Deee Apa, miért gondoltad hogy  Harolddal megyek? Mit hallottál már?

- Én? SEMMIT.!- tiltakozott.

- Tudod mit? Majd máskor faggatózok. Most menj, hagy készüljek el. Szia apaa.- tuszkoltam  ki a szobából.

Ismét a ruháimat néztem és egy kék ruhára esett a választásom és egy fehér, masnis magassarkúra. Kivasaltam a hajam, tettem fel alapozót és egy kis szempillaspirált. Amíg Bill-re vártam folyamatosan a telefonomat  figyeltem...hátha jön "valakitől" egy sms vagy egy hívás. De mindhiába, semmi nem történt. Kilenc előtt öt perccel csöngettek. Tudtam ki az, lerohantam a lépcsőn és ajtót nyitottam.

6. Fejezet.

Kínos...

Muszáj volt kitisztítanom a gondolataimat.  Mindenféle dolog cikázott a fejemben. Mi van ha Ő nem is akart megcsókolni? Egy idióta vagyok amiért kezdeményeztem. Igazándiból nem is akarok  tőle semmit, hisz két külön világ vagyunk.

Hallottam hogy kinyílik mögöttem az ajtó. Nem néztem hátra, ne akartam senkivel sem beszélni. Hiába nem érdekelt ki az, pillanatokon belül megtudtam. Harry állt meg mellettem. Nem néztünk egymásra csak bámultunk magunk elé. Féltem ha rá néznék, olyan érzéseket látnék az arcán amik nem tetszenének.

-Haragszol? Ígérem nem mondom el senkinek. Apáméknak azt mondtam hogy telefonálni jöttél ki.

-Harry, én nem haragszom. Rád nem. Perpillanat magamat tudnám megfojtani egy kanál vízben. Utálom magam azért mert nem gondolkodom, csak cselekszem. Kérlek felejtsd el ezt az egészet.

- Mégis hogy felejthetném el? Én nem felejtek olyan könnyen mint Te. Attól hogy neked semmit nem jelentett nekem nagyon is. Ne érts félre nem szerettem beléd vagy ilyesmi. Egyszerűen csak jó volt. És, te nagyon tetszel nekem Gracie.

- Ez nem kölcsönös.- mondtam.

Talán hazudtam de ez érzéseimet sosem vállaltam  fel szóban. Inkább cselekedtem mintsem hogy beszéljek róluk.

Ezután nem szóltunk egymáshoz. Szerencsére nem tartott sokáig ez a kínos szituáció. Apáék kijöttek, elköszöntem Joe-tól és...ja nincs és. Harry-től nem köszöntem el. Apa ezért igencsak furcsán nézett rám de nem kérdezősködött. Bementem a szobámba és bedőltem az ágyba. Elővettem a telefonom és Zoe-t tárcsáztam de nem vette fel. Ez ritkaságnak számított  tekintve hogy mindig magánál tartotta és nekem pláne felvette. Az este folyamán nem hívtam többet. Egy csepp erőt nem éreztem magamban.

~~~

Reggel apa keltett. Egy porcikám sem kívánta a munkát de nem volt mit tenni. Rendbe szedtem magam és kisétáltam a kocsihoz. Beültem, bekapcsoltam a rádiót és persze hogy csak ilyen szar szerelmes zenéket játszottak le. De még mindig jobb volt mint a csend vagy valamiféle mise. Leparkoltam a pékség előtt és átgondoltam mondjak-e valamit Bill-nek. Ha elmondom ha elmondom talán örökre megutál, hisz épp tegnap ecseteltem neki hogy szingli vagyok meg minden de ha nem mondom el..lássuk be, az ilyen dolgok mindig kiderülnek. Nem akarom hogy mástól tudja meg. Elmondom neki. Megkeresem a megfelelő pillanatot és bumm..elmondom. Kiszálltam a kocsiból és benyitottam az üzletbe.

- Szép reggelt Gracie!-üdvözölt Bill.

- Viszont Bill.- mosolyogtam.

Próbáltam úgy tenni mintha minden rendben lenne.

-Sajnálom hogy késtem egy kicsit de alig bírtam kikelni az ágyból. Mit gondolsz forgalmas napunk lesz?

- Semmi baj. Ezzel az 5 vevővel elbírtam egymagam is, de azért jó hogy itt vagy. És remélem nem leszek annyian mint tegnap.-mondta kedvesen.

Talán túl kedvesen. Vagy már üldözési mániám van?

-Tényleg, mesélj már milyen volt a tegnap este azzal a fiúval és az apjával? Persze ha nem szeretnél beavatni nem kell, nem erőltetem.

Ajjaj nem számítottam rá hogy máris faggatózni kezd. Nem akartam ilyen korán "mesélni". Úgy tűnik kénytelen leszek elmondani a csókot.

-Hogy a tegnap este milyen volt..hát. Jó. Harry-vel elvoltunk, dumálgattunk erről-arról. És...csókolóztunk.- a mondanivalóm végére Bill felkapta a fejét és rám nézett.

- Tegnap azt mondtad hogy csak barátok vagytok. Én nem szoktam a "csak  barátommal" csókolózni Grac.-mondta szomorúan.

- Tudom, és igazad van. Pontosan  ezért mondtam el. Mert nekem semmit nem jelentett. Hidd el Bill.-néztem rá bűnbánóan.

-Én nem értelek téged. De tudod mit? Nem kérdezősködök. Inkább lenne egy kérésem.

- Bármit megteszek. Na jó, nem bármit de azért hallgatlak.-kíváncsian vártam mi lesz a kérése.

- Ma este gyere el velem egy kiállításra.Kérlek.- az eleje túlságosan is kijelentő volt. Ha nem teszi hozzá a "kérlek" lehet hogy nemet mondok.

-Elmegyek veled. Mint barát.-szögeztem le.

-Csodás.!- újjongott.

5. Fejezet.

A vacsora

Mire eljutott a tudatomig az amit az imént mondott Harry késő volt. Nem tudtam rá bármit is reagálni. Ő már az ajtón kívül volt. Bentről láttam hogy beszáll az autójába és elhajt.

- Ismered?- kérdezte ridegen Bill.

- Öhmm...igen. Egy, egy barátom. Azt hiszem.-motyogtam.

- Értem. 10 perc és szerintem zárhatunk. Hallottam vendégeid lesznek az este. Nem szeretném hogy megvárass bárkit is.-mondta kissé cinikusan.

Igazándiból nem tudtam mire vélni Bill viselkedését. Minthaaa, féltékeny lenne. De mégis mire?! Arra a bő 5 órás ismerettségünkre? Fura.

Az a 10 perc volt életem egyik legkínosabb 10 perce. Bill-el egy mukkot sem szóltunk egymáshoz. Sőt még csak rám sem nézett.De komolyan, egyszer sem. Mikor bezártuk az üzletet erőt vettem magamon és rákérdeztem a viselkedésének okára.

-Bill, kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Haragszol valamiért? Eleinte olyan jól elvoltunk a nap végére pedig már rám sem néztél. Szóval?

- Őszinte leszek. Ma, mikor először megláttalak egy furcsa érzés fogott el. Úgy éreztem te lehetnél AZ a lány. Majd besétált az a fiú az üzletbe láttam rajtatok hogy van köztetek valami, akármi. Tuti furán hangzik amit most mondtam de tényleg így van.

- De hisz Harry-vel semmi nincs köztünk. Kb. 4 napja ismerem, vagy még annyi se. Passz. Persze helyes de te is az vagy. Én pedig szingli vagyok szóval ne könyvelj el semmit magadban.- magyaráztam neki.

Harry tényleg jobban bejött de nem akartam megbántani. Nem volt kedvem a jó viszonyt köztünk. Megértette amit mondtam és egy öleléssel elbúcsúztunk egymástól. Beültem a kocsiba és hazahajtottam.

Benyitottam a házba és borzasztószag ütötte meg az orrom. Apa főzni PRÓBÁLT. Kitessékeltem a konyhából és átvettem a helyét.Gyorsan összedobtam egy gyrost és megterítettem. Felmentem a szobámba és összekaptam magam. Levetettem a kajaszagú ruhám lezuhanyoztam és felvettem egy flitteres toppot egy farmerrel. Halottam hogy csengettek, lementem és ajtót nyitottam. Harry és Joe állt az ajtóban. (logikus....xd)

- Hello Gracie.-köszöntek mindketten.

- Szép estét.-mondtam nevetve.- Gyertek be.!

- Micsoda illatok.- áradozott Harry.

Elmosolyodtam megjegyzésén.

- Bizony ám.! Én főztem.-dicsekedtem.

Mindannyian leültünk az asztalhoz és szedtem mindenki tányérjára.

A vacsora részemről csendesen telt. Apáék jóformán csak a munkáról és a fociról beszélgettek Harry pedig csak bólogatott. Néha-néha összetévedt a tekintetünk de egyikünk sem szólt a másikhoz.

- Gracie drágám. Vezesd körül Harry-t a házban. Kétlem hogy érdekel titeket a beszélgetésünk.- utasított apa.

- Ez jó ötlet.- örvendezett Joe.

- Háát oké, gyere Harry körbevezetlek nehogy eltévedj ebbe az "óóóriási" házban.-mondtam nevetve.

- Rendben, mehetünk.- állt fel Harry az asztaltól.

Felmentünk az emeletre majd be a szobámba.Nem szerepelt a terveim között hogy Harry-vel kettesbe legyek az én szobámba. Leültünk az ágyra és beállt a kínos csend.Borzasztóan zavarba voltam, de szerintem ő is.

- Finomat főztél. Úristen...miket beszélek.Mármint, ajj. Fúú de ciki vagyok. Bocs. Csak úgy éreztem muszáj valamit mondanom. Ez nem a leghízelgőbb megnyilvánulásom volt.- csak dadogott össze-vissza én pedig szakadtam rajta. Olyan vörös lett mint a rák. Jójó kicsit megsajnáltam.

- Uhh, Harry nem is gondoltam volna hogy ilyen kis szégyenlős vagy. Tetszik....-mikor ezt kimondtam éreztem hogy a pír felfut az arcomra.

- Igazán?-kérdezte csillogó szemekkel.

-Igazán.- feleltem szégyenlősen.

A meghitt pillanatot Harry telefonja törte meg. Egy "bocsi, de ezt fel kell vennem" pillantást vetett rám én pedig megértően bólintottam.

-Szia Clarabell. Mond.-szólt bele Harry a telefonba. Egy percig sem tartott a beszélgetésük.-Rendben, akkor holnap találkozunk. Puszillak.-és ezzel véget is ért a beszélgetés.

-Sajnálom Grac. Az unokatesóm nagyon vágja hogy rontsa el a beszélgetéseket.

Az unokatesó  szó hallatára a szemeim kitágultak a szám pedig mosolyra görbült.

-Szóval...Clarabell az unokatestvéred. Nem a barátnőd???

-Hogy mi? A barátnőm? Az kéne még...- nevetett  fel lepődötten.

Mérhetetlen boldogság járta át a testem.

Annyira aranyosan nevetett. Előbújtak a gödröcskéi és a tökéletes fogsora. Úgy éreztem itt helyben elolvadok. Mélyen egymás szemébe néztünk. Láttam Harry zöld szemeiben a boldogságot. Talán...a vágyat is. Kisimítottam arcából néhány eltévedt göndör tincset. Meglepődtem saját, határozott mozdulatomon.

-S-sajnálom. Nem, nem tudom mi van velem..-dadogtam zavarodottan.

-Gracie..Harry óvatosan megfogta az állam és maga felé fordított.

Nem néztem a szemébe, túlságosan szégyelltem magam.

-Nézz rám.-utasított, szinte suttogva.

Rá néztem. Harry a szemembe nézett majd a számra és ismét a szemembe. Nem tudtam mit fog tenni. Közelebb hajolt hozzám. Homlokunk összeért. Én a szemét fürkésztem  ő pedig az ajkaimat. Nem bírtam tovább, megcsókoltam. Csókunk édes volt és zaklatott. Olyan, mint amikor régóta vágysz valamire és mikor végre megkapod túlságosan is átadod magad annak a valaminek és azonnal megakarod érezni milyen és mikor már érzed, nem akarod hogy vége legyen, nem akarod elengedni. De ezt nem tartottam magamnál, másodpercekig tartott csókunk majd elhúzódtam. Felálltam, és kisétáltam a szobából  szó nélkül. Szinte lerohantam a lépcsőn ki a friss levegőre.

4. Fejezet.

Az első munkanapom.

Mikor elolvastam az üzenetet azt hittem csak álmodom, ezért becsuktam a szemem, elszámoltam 10-ig majd ismét kinyitottam. De a kijelző még mindig ugyanazt mutatta. Válaszoltam az sms-re.

Címzett: *ismeretlen szám*
Köszönöm. De mégis honnan tudod a számom?

Rögtön miután elküldtem eszembe jutott hogy a kocsiban, az első két ülés között van egy kupac névjegykártya mit még apa csináltatott nekem anno. Rajta volt a számom, a nevem és a címem. Nem kizárt hogy Harry elvett belőle egyet. Nem sokkal később újabb üzenetem érkezett.

Feladó: *ismeretlen szám*
A kocsiban volt egy csomó névjegykártya. Remélem nem baj hogy elvettem belőle egyet.:$

Gyorsan elmentettem a  számot Harry Styles néven. Még írtam neki egy utolsó üzit.

Címzett: Harry Styles
Dehogyis, nem baj. Na de én most már alszok, holnap lesz az első munkanapom. Pihennem kell. Jóéjt.:)

Aznap este már nem kaptam több üzenetet. Bár nehezemre esett az alvás egy ilyen mozgalmas nap után valahogy csak elaludtam.

~~~

Reggel már 9-kor fel voltam ami nekem a korán kelés zónában van. Zoe még mindig aludt de kénytelen voltam felkelteni.

- Zoeee.! Kelj fel. Ideje haza menned. Anyád már tuti teljesen ki van akadva.

- Úristen. Hány óra? Mégis hogy kerülök ide? Miért nem otthon aludtam? Szólalj már meg Gracie.!!- pattant ki az ágyból.

- Psszt.! Apa még alszik. Amúgy meg ne legyél úgy kiborulva. Hogyha tegnap este nem iszod le magad akkor most otthon ébredtél volna és minden tiszta lenne Kedves. Ha nincs ott Harry fogalmam sincs mit csinálok.

- HOGY MIVA...- kezdett volna bele az újabb kérdésekbe de én megakadályoztam benne.

- Ja, és ne kérdezősködj. Semmi kedvem nincs magyarázkodni. Legyen az a büntetés amiért részeg voltál.

- Rendben.-nézett rám szomorúan.- Haza viszel?- kérdezte.

- Persze. Öltözz fel és indulhatunk. De siess mert délben kezdődik a műszakom.

- Csak megjegyezném hogy nincs mit átvennem.- nevetett.- És, ja tényleg ma kezdessz a pékségbe. Mehetünk.

Hazavittem Zoe-t. Mikor hazaértem már 11-et mutatott az órám. Apával gyorsan  megbeszéltem a tegnap estét. Természetesen nem az igazságot mondtam el. Az taláááán kissé lesokkolta volna. Kitaláltam egy sokkal szebb és "józanabb" verziót. Háromnegyed 12-kor már a kocsiban ültem és megkerestem a pékséget. Egy elég eldugott kis épület volt. Mikor beléptem oda mentem az eladóhoz és mondtam hogy én lennék az új dolgozó.

-Ááá, szóval megérkeztél. Gyere, elkísérlek a főnök irodájához, ő majd oda adja a munkaruhát és már le is válthatsz.- magyarázta.

Mikor beléptem az irodába a főnököm nem volt egyedül. Egy fiúval beszélgetett. Egy nagyon helyes fiúval.
Később kiderült hogy vele fogok együtt dolgozni, egy időben. Nagyon örültem hogy nem egy undok öregasszonnyal kell majd dolgoznom hanem egy ilyen sármos fiúcskával.

- Szia,Bill vagyok. Örülök hogy megismerhetlek.

- Hello. Garcie.-nyújtottam felé a kezem mosolyogva.

- Na, készen állsz az első munkanapra?- kérdezte nevetve.

- Abszolút.-vigyorogtam felé.

Beálltunk a pult mögé és kiszolgáltuk a vásárlókat. 'Sajnos' annyi vevő volt hogy egy perc nyugtunk sem volt. Pedig szívesen ismerkedtem volna egy csöppet Bill-el.

~~~

Már csak fél óra volt zárásig mikor az ajtó kinyílt és egy újabb vevő jött be. Nem volt időm felnézni., gondoltam majd Bill kiszolgálja. Én túlságosan is elvoltam foglalva a kassza megismerésével mert bármennyire is könnyűnek látszik a használata, NEM AZ. Mikor a vevő közelebb sétált a pulthoz egy nagyon ismerős cipőt pillantottam meg. Fehér Converse. Felnéztem és Harry állt előttem. Bill már jött volna a "vevővel" foglalkozni de elhajtottam. Úgy tettem mintha nem is ismerném Harryt. Úgy köszöntöttem mint az összes többi ide tévedő embert.

-Hello. Mivel szolgálhatok?- kérdeztem, már szinte nevetve.

Láttam rajta hogy kicsit zavarban van.

-Szia Gracie, Két kakaós csigát kérnék.

Betettem egy tasakba a két péksüteményt és felé nyújtottam. A szemem sarkából láttam hogy Bill féltékeny pillantásokat vet ránk. Nem értettem okát...Mikor Harry elvette az árut kicsit többet időzött a kezemen mint amire számítottam. Mindketten elpirultunk. Nem tudtam eldönteni hogy véletlenül vagy szándékosan fogta meg a kezem.

-Köszönöm. Egyébként csak hogy tudd, ma este nálatok vacsorázunk apámmal.-hadarta el mondani valóját.

3. Fejezet.

Váratlan fordulat

Felpillantottam és Harry állt mögöttem. Aggódó tekintettel nézett le rám.

- Persze, persze. Semmi baj.- gyorsan felálltam és letöröltem a könnyeimet. Zoe-ra pillantottam és láttam hogy elaludt a földön mindössze 2 perc alatt.

- Pedig nagyon nem úgy tűnik.- mondta Harry Zoe-ra mutatva.- Had segítsek. Haza viszlek titeket.- ajánlotta fel.-Vagyis...csak ha szeretnéd.

- Ömm..jó. Miért ne.- mosolyogtam rá szégyenlősen.

- A barátnődet beteszem a hátsóülésre. Szerintem ülj mellé és figyelj rá. Haza tudsz navigálni?- kérdezted nevetve. Gondolom azért hogy oldja egy kicsit a hangulatot.

Rendben.-  annyira zavarba voltam hogy többet nem tudtam kinyögni.

Harry az ölébe vette Zoe-t és berakta hátra a kocsiban. Én beültem a még mindig szunyókáló barátnőm mellé és szóltam Harrynek hogy indulhatunk. Elindította az autót és mondtam hogy merre menjen.

~~~

Az utazás közben azon kívül hogy mondtam mikor merre forduljon ő pedig bólintott más kommunikáció egyáltalán nem történt.

- Itt balra és ott is vagyunk.-mondtam megkönnyebbülve.

-Oké.-szólt vissza.- Megérkeztünk.

Harry kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. Zoe-t az ölébe vette és halkan benyitottam a házba. Hálaistennek nem volt otthon apa. Biztosan dolgozott. Harry felvitte Zoe-t a szobámba és befektette az ágyamba. Én addig megvártam őt a nappaliban.

-Hey, egyébként öhmm..Clarabell nem fog rád haragudni hogy csak úgy eljöttél?- szegeztem neki a kérdést mikor bejött a szobába.

- Biztosan megfogja érteni.-felelt.

-Egyébként köszönöm hogy hazahoztál. Fogalmam sincs mi lett volna velem nélküled.- hálálkodtam.

Igazán nincs mit. Részben az én hibám is. Tudod, az én haverommal táncolt a barátnőd. Én mondtam neki hogy hívja el tőled mert szerettem volna veled beszélni. Aztán mikor elindultam volna hozzád hogy dumáljunk  eltűntél. Mikor neked mentem...akkor is téged kerestelek, ezért nem néztem a lábam elé.- láttam hogy kezd elpirulni.

Teljesen lesokkolt amit mondott.

-Hűha, nem is tudom mit mondjak. Köszönöm.- ennyit voltam képes mondani.

- Én most megyek Gracie. Későre jár, menj feküdj le aludni.-kisétált az ajtón és én követtem.

Mikor kiértünk megálltam az ajtó előtt ő pedig felém fordult. A kínos csendet én törtem meg.

- Harry, kérlek apámnak egy szót se.-kérleltem szégyenlősen.

- "Egyáltalán történt valami?"-mondta nevetve.

Én is nevettem.

-Jóéjt Grac.

- Jóéjt.-mondtam majd láttam hogy elsétál. Még egy kicsit figyeltem, láttam hogy telefonált. Gondolom taxit hívott vagy valakit aki haza viszi.

Felmentem az emeletre. Letusoltam aztán befeküdtem Zoe mellé. Bár a szemem levolt hunyva nem jött álom a szememre. Egyre csak Harry-re gondoltam és arra hogy milyen más volt most mint az első találkozásunknál. Már majdnem aludtam mikor a telefonom rezgett egyet. Először azt hittem hogy apa érdeklődik otthon vagyok-e már de nem. 

Feladó: *ismeretlen szám*

Remélem még nem alszol. Csak annyit szeretnék mondani hogy ma este nagyon csinos voltál. Még azzal a rózsaszín folttal is a ruhádon.:$:) Harry voltam. Jóéjt.

2. Fejezet.

A Buli...

Mikor benyitottunk az ajtón már javában folyt a buli. Bármerre mentünk táncoló fiatalokba botlottunk. Zoe-val beálltunk az egyik sarokba ahol viszonylag kevesen voltak. Mikor elkezdtünk táncolni pont a kedvenc zenénk indult el szóval eléggé jól indult az este.

~~~

Zoe elsétált egy szőke sráccal kitudja hova, én pedig egyedül maradtam. Mivel egymagamban nem volt olyan jó úgy döntöttem elmegyek egy kis innivalóért. Elég sokat kellett várnom hogy végre szedhessek magamnak puncsot mivel egy veszekedő pár épp a puncsos tál előtt kezdte tárgyalni az eléggé kicsinyes problémáikat. Mikor elmentek az maga a megváltás volt számomra. Már szó szerint zsibbadtam, na meg az a nyálas kibékülés...Mikor kiszedtem magamnak az innivalómat visszaindultam az eredeti helyemre. Vagyis indultam volna ha nem jön nekem valamelyik balfék és nem borítom magamra a poharam egész tartalmát.

- Te normális vagy?! Mégis hogy az istenbe nem vettél észre?! - szidtam le azon nyomban aki magasabb volt mint én és mivel csak lefelé néztem megtudtam állapítani hogy agy fehér Converse-t és egy fekete csőfarmert.

- Elnézést, nagyon sajnálom. Csak másfele néztem.- kezdett bele a magyarázkodásba.

Felnéztem hogy megtudjam, mégis kirontotta el az estémet. A szívem majdnem megállt mikor megláttam. Az az ismerős zöld szempár. A fürtök. Harry. Meg sem tudtam szólalni annyira megvoltam szeppenve.

- Óóó, helló. Gracie ugye? - kérdezte mosolyogva.

- Igen. - válaszoltam tömören.

- Figyelj. Nagyon sajnálom hogy leöntöttelek. Tényleg nem szándékos volt. Azért is elnézést szeretnék kérni amiért tegnap olyan bunkó voltam veled. De nem igazán bírom ha megzavarnak edzés közben.

- Semmi baj...Végülis "csak" miattad kell ilyen korán haza mennem.- Mondtam, magamon is meglepődve milyen paraszt vagyok.

-Héé, Harry.!- ugrott oda Harryhez egy gyönyörű lány. - Gyere máár.! Már várnak a többiek.- ölelt át hátulról az előttem álló fiút a lány.

- Nugi van Clarabell. Még valamit elintézek és megyek. - mondta Harry és nyomott egy puszit a lány homlokára.

-Jólvan, rendben.- sétált el Clarabell.

- Na szóval.- fordult felém Harry.- Azt hiszem ez a tiéd. Mikor ide adtad a papírokat átnéztem őket és gondolom nem egy bevásárló listát akart küldeni az apád, ezért elhoztam neked.- adta ide a papírfecnit vigyorogva.

- Na de mégis honnan tudtad hogy itt leszek?- kérdeztem értetlenkedve.

-Ja, hát ömm...tegnap este beszélgettem apámmal és valahogyan szóba jöttél..-láttam hogy elpirul és a földet kezdte bámulni.- Épp azt ecsetelte hogy apád nem nagyon akart elengedni a buliba de mivel megtudta hogy én is itt leszek így gondolta nem lehet egy nagyon vad buli.- magyarázkodott.

-Ohh értem. Egyébként nem lett volna fontos elhoznod. Észre nem vettem hogy nincs meg.- hazudtam.

Épp folytattam volna a sétám, az eredeti helyemre hogy felkapjan a kabátom és a táskám na meg hogy megkeressem Zoe-t mikor megpillantottam hogy Zoe hulla részegen táncol azzal a szőke sráccal akivel még 2 órával ezelőtt tök józanul sétált el. Teljesen lefagytam a látványtól. Az első gondolat ami átfutott az agyamon az volt hogy az anyja tuti megfog ölni, ugyanis úgy  engedett el hogy nekem kell rá "vigyáznom" mert (bárcsak fél évvel de) én vagyok az idősebb.

Harryt szó nélkül otthagytam és oda siettem Zoe-ért, felkaptam a cuccainkat és kimentem vele az ajtón. Zoe karját áthúztam a nyakamon és úgy próbáltam a kocsihoz vonszolni, több-kevesebb sikerrel. Már nem volt messze az autó mikor megbotlottam a saját lábamban és a barátnőmmel együtt a földre estem. Abban az pillanatban az egyetlen észszerű dolog amit tenni tudtam az a sírás volt. Teljesen kiborultam. Nem elég hogy az a szerencsétlen tönkre tette a ruhám még Zoe is teljesen leitta magát.

- Minden rendben?- egy rekedtes hangot hallottam a hátam mögül majd egy kéz érintette meg a vállam.

1. Fejezet.

Apa kérése…és Harry.

-Gracie, kicsim.! Gyere kérlek ide egy percre.!

Szólt apa és én már rohantam is lefelé a lépcsőn. Gyorsan megpillantottam magam a tükörbe. Inkább ne tettem volna.! A homlokomon egy óriás pattanás nézett „velem farkasszemet”. Nagyon zsír. Pont most.! Mikor, holnap este épp egy buliba mennénk Zoe-val.

- Itt vagyok.! - ugrottam oda apa elé.

- Gracie lenne egy kérésem. És ha tetszik ha nem megteszed.- nevetett fel.- Nézd csak itt ez a papír. Vidd el ezt Joe Stylesnak. Tudod, múlt nyáron voltunk ott kerti partyzni.

- Ááá igen rémlik valami.!- nevettem fel. –Ahol „csöppet” leittad magad és nekem kellett hazavezetni? Hát hogyne emlékeznék?!

- Csak fogd a papírt és menj.-intett kicsit sértődötten.

~~~

-9. 11. végre  megvan.! 13.- számoltam magamban a házakat mire megtaláltam azt a bizonyos épületet. Leparkoltam a ház elé és oda sétáltam az ajtóhoz. Kopogtam de senki nem nyitott ajtót. Mivel siettem nem nagyon zavartattam magam, egyszerűen benyitottam.

Bent dübörgő  zene fogadott és a nappali közepén egy meglehetősen magas fiú állt miközben épp a boxzsákot ütötte. Kétségbe esetten próbáltam magamra vonni a figyelmet hogy végre odaadjam a papírt és távozhassak innen de a hangos zene miatt esélyem sem volt. Kicsit haboztam majd oda léptem a zenelejátszóhoz és egyszerűen kikapcsoltam.

Hirtelen egy zöld szempár meredt rám.

-Te meg kivagy?- kérdezte csöppet sem kedvesen.

-Hmm..én Gracie Mill vagyok.Steve lány és ő küldött hogy hozzam el ezt a papírt Joe Stylesnak. Jó helyen járok?-kérdeztem félénken.

Igen. Én Harry Styles vagyok  a fia. Nos,akkor Gracie add csak ide a papírt és már távozhatsz is.-mondta.

Én szó nélkül átadtam a papírokat és kisétáltam az ajtón.

Már  hazafelé vezettem mikor a bevásárlólistáért nyúltam volna a mellettem lévő ülésre de nem volt ott.!

-Ó, te jó ég.!- szitkozódtam magamban.

A papírokkal együtt felfogtam a listát és azt is átadtam Harrynek, legalábbis azt hiszem úgy hívják. Gyorsan átgondoltam a lehetőségeket. Vagy vissza megyek és el kérem a listát vagy ma nem eszünk. Az utóbbi mellett döntöttem. Semmi kedvem nem volt egy újabb kellemetlen „beszélgetéshez”.

~~~

Hello apa.!- nyitottam be a házba.

Épp, kezdtem volna bele panaszkodásomba amikor megláttam hogy apu nincs egyedül. Joe-val ült a nappaliban az asztalnál egy sörrel a kezükben. Igen.! Az a Joe, apa munkatársa.

-Szia kicsim. Képzeld, nem sokkal azután hogy te elmentél Joe kopogott be és hiába próbáltalak hívni nem vetted fel. Kinek adtad oda a papírokat?-hangjában éreztem hogy sajnálja a dolgot.

-Hát, ott volt Harry. Azt mondta a fiad.-pillantottam Joe felé.

-Persze, persze jóltetted. Köszönöm Gracie.!-mosolygott rám.

Voltál boltban kincsem?-kérdezte apa.

Éreztem hogy elpirulok. Csak megráztam a fejem és  felmentem a szobámba. Semmi kedvem nem volt válaszolni a kérdéseire és elmondani hogy Harry milyen bunkó volt.

Még aznap este megbeszéltem Zoe-val a történteket. Harryt elkönyveltük magunkba az bunkó ám de meglehetősen helyes fiúnak.

~~~

Másnap reggel mikor a tükörben vizsgáltam volna a pattanásom nagy meglepetésemre nyoma  sem volt. Ezt betudtam annak hogy egy évbe legalább egyszer nekem is lehet szerencsém. Zoe-val délután elmentünk venni egy ruhát az esti partyra. Igazándiból egy házibuliba megyünk ahol alig ismerünk valakit de mivel mindketten szinglinek tudhatjuk magunkat tökéletes esemény az ismerkedésre. Már az első boltban megtaláltam a megfelelő ruhát. Egy fehér, rövid csipkés koktél ruhát választottam egy barackvirág színű övvel. Nem volt túl kihívó de nem is  volt egy apácaruha.

Otthon este félkilenc fele feltettem még gyorsan egy alapsminek és elmentem Zoe-ért. Kicsit megszenvedtünk a ház megtalálásával de végül meglett. Leparkoltam az utca másik oldalán a házzal szemben és elsétáltunk a házig.

Bevezető...

Gracie Mill vagy, 18 éves.  Londonban lakom egy  kertes házban az apámmal Steve-vel. Az  anyám 3 éve koromban elhagyott bennünket.  Nem nagyon hiányolom, apámmal elég jól megvagyunk a mi kis világunkban. Mesélek egy kicsit magamról.                                                                                                                                       Nem épp  egy bulizós  lány vagyok. Na jó, egyszer-kétszer havonta eljárok de megvagyok party nélkül is. Inkább mondanám magam visszafogottnak aki meg van magával. A baráti köröm sem túl „tág”. Szerintem ennyi elég  is. Most leírom milyen is vagyok külsőre. Lehet hogy azt fogjátok hinni hogy amit most mondani fogok az csak önsanyargatás DE tényleg nem vagy egy szépség. Szőkés-barna hajam van, kékes-zöld szemem. A magasságom is eléggé hogy is mondjam…szóval elég  magas vagyok  na.  Azért nem egy felhőkarcoló  de nem is az az alacsony  cuki típus. Mellesleg nem panaszkodom.. Apám próbál megvédeni  a fiuktól de „hálisten” nem kell nagyon törnie magát. Egyáltalán nem tolongnak az udvarlók. A legjobb barátnőm, Zoe eléggé hasonlít rám. Ha külsőleg nem is de belsőre nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Nagyjából ennyi. Idővel úgyis megismertek...:)